Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Szilágyi Endre: VOLTAIRE, ROUSSEAU, DE LENCLOS, BROWNING

Mindnyájan ismerjük azokat az idegen és magyarnyelvű sorozatokat, amelyekben a világirodalom kisebb remekei foglalnak helyet. Ezek a kisebb művek gyakran igazi gyöngyei egy-egy irodalomnak s lefordításuk, népszerűsítésük meglepő hatásúvá válhatik; az irodalomtörténet nem egy ilyen esetet tart számon. Magyar nyelvű sorozatok is jelentek már meg. Emlékezetes a Kner «Monumenta Literarum»-a. De a Magyar Könyvtár, Modern Könyvtár és Olcsó Könyvtár-féle vállalatok számos füzete is hasonló célt szolgált.

A Rózsavölgyi-cég újra megindított egy ilyen sorozatot. A sorozat hibái máris világosan láthatók. Kiválasztásuk ötletszerű és komoly szempontokat nem mutat. Össze lehet válogatni olyan sorozatot is, amely, amellett, hogy a közönséget vonzza, értékes is. A sorozat eddigi kötetei: Szemelvények Voltaire műveiből (rendezte Somlyó Z.); Gondolatok Rousseau írásaiból (rendezte Somlyó Z.); Ninon de Lenclos a szerelemről (ford. és bev. Neményi I.) és R. Browning drámai költeménye: Egy erkélyen (ford. Rózsa Dezső). Közülük az első három kiadása teljesen fölösleges volt irodalmi szempontból: zagyva összevisszaságban látjuk itt mindazt, ami az írókban értéktelen volt. Voltaire, Rousseau «rendezett» gondolatait máshonnan és bővebben ismeri már a magyar olvasóközönség, N. de Lenclos bemutatását a kötet nem indokolja és nem menti. A legjelentékenyebb Browning drámája. Ez a második Browning-dráma, mely magyarul megjelent; az első a Pippa volt, Reichardt Piroska fordításában. Nem csodálhatjuk, hogy ami a költő Reichardt Piroskának nem sikerült maradék nélkül, nem sikerül a filológus Rózsának sem. Fordításában igyekezik Browning nyelvének minden különösségét visszaadni; nem csak rajta mult, hanem az eredetinek mindent felülmúló tömörségén, hogy a célt nem éri el. Mégis úgy érezzük, közelebb juthatott volna ahhoz, mint amilyen közel tényleg jutott. Az angol 18 sorát a német fordító 19 sorral adja vissza, Rózsa 25 sorral. A félbeszakadt gondolatsorokat, nyugtalanítóan tömör kifejezéseket nem követi olyan pontosan és ihletetten, ahogy egy könnyen fordítható forma miatt elvárnók. Persze itt a versnél sokkal nagyobb nehézséget jelent a nyelv már-már legyőzhetetlen akadálya, meg-megújuló ellenszegülése. Tökéletesen talán nem is lehet ma ezt a feladatot megoldani, de egy-két fokkal tömörebben mindenesetre. Így is elismerésreméltó a fordító merész kísérlete.

A sorozatos kis vállalatról pedig el lehet gondolkodni, milyen hasznos lehetne, ha igazán jól próbálnák megcsinálni. Itt van pl. csak hamarjában egész sora az érdekes és értékes kis remekeknek: Platon, Lukianos egy-egy dialógusa, Theokritos idilljei, Musaeus Hero és Leandere, Keats Eve of St. Agnese Shelley Alastora vagy Epipsychidiona, De Quincey csodálatos Suspiria de Profundisa vagy Ou Murdere, de Guerin Bacchánsa vagy Kentaurja. stb. stb. Több felelősséggel megválogatva jó fordítókkal, alkalmasabb alakban és olcsóbb kiállításban egy ily sorozat népszerűvé válhatna, s a kultúra valóságos terjesztője lenne.