Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 4. szám · / · ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐK II.

ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐK II. [+] : KESZI IMRE
KUTYA

Sivatagban vizet váró,
katlan szélén táncot járó
szegény lelkem, mint a kánya,
feketén a multat bánja.

Multját bánja, mint a medve,
megüzetvén rengetegbe,
dörmögőn az erdőt mászó,
kerek fejét busan rázó:

ugy dohogok éjjel-nappal
földbusitó siralmakkal,
fogaim közt szüröm szavam,
bubánatnak adom magam.

Kövér, öreg hegyek, sziklák
vállaikat vonogatják,
szeleikkel rámfütyülnek
régi társaim, a földek.

Szeg göröngyök sisteregnek,
kigyófejjel rámsziszegnek:
sziszegjetek zömök kígyók,
nekem ez kell! nekem igy jobb!

Az enyém mind ez a bánat,
a kivertség, az utálat,
fintorogjatok, ti hegyek
kutya vagyok, kutya legyek!

Utálatos, irigy kutya,
sárga szemmel utját futja:
sárga szemmel futom utam,
maró szájjal védem magam.

Akit egyszer megkivántam,
ebszememmel megtaláltam,
hogy azt elragadja tőlem,
nincs hatalom égben-földben.

Nem lesz az már szabad léptü,
nem lesz az már könnyü éltü,
nem lesz az már nálam jobbé,
legényebbé, boldogabbé,

sem a napé, sem a holdé,
sem földgömbé, sem mennybolté,
sem az enyém, sem a másé,
csak az örök elmulásé!

 

[+] Az Ismeretlen Magyar Költők első Csoportját lásd a Nyugat február 1-i számában.