Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 4. szám
Bujj bús könyvtárakat, feszitsd szemed s agyad,
hogy végre már szavuk dadogva összevétsék
S mégis mennyi betü mögött csak űr marad
és egyre több a könyv és egyre több a kétség.
Fuss tenger tájon át, légy bujdosó nomád,
faggyasszon gleccser és hömpölygessen a tenger,
lásd kinai, japán, angol s olasz honát,
csak egyre több a távol és egyre több az ember.
Ölelj nőt, szűzt, kacért, madonnát, bajadért
és hidd, hogy egybe sincs számodra furcsa rejtély,
de mégis mennyi csók ajkadhoz sosem ért
és egyre több a nő, akit sosem öleltél.
Imádd az orgonát vagy méla zongorád
zenéjét idd mohón, amit vágyujjad ráfon,
de mégis hány ujabb, szebb ütem illan át
meg-nem-sejtett, ezüstnél ezüstebb fuvolákon.
Járj száz mély templomot s hited legyen konok,
kérd Jézust, Jehovát, Allaht, hogy megsegítsen
s maradnak templomok helyén lomok s romok
és egyre távolabb, távolabb lesz az Isten...
[+]