Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 3. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK
A társadalmi változások mindig megkönnyítették a szerelmi élet változatosságainak kifejlődését. Minél erősebb a társadalmi öntudat, annál fékezettebb a szerelmi élet. A társadalmi öntudat megváltozása, bomlása, újjáalakulása szerelmi anarchiát teremt. Sokan mondják, hogy ma ezt az időt éljük. Jelent ez egy végleges változást? Ahogy a társadalmi öntudat újra megerősödik, visszaáll a régi helyzet. Ha a fiak nem is, de az unokák, a dédunokák biztosan kezetfognak dédanyáikkal. Ami volt, nem múlik el, csak lemerül, hogy észrevétlenül felvehesse új köntösét. A változás szemérmes, az emberek szemérmetlenek.
Az apák nemzedéke megkötözte magát, mert ezek a láncok előnyt is jelentettek. A leány, ha érintetlen maradt, számíthatott házasságra. Az üzlet, ha korrekt könyveken keresztül vezették, számíthatott hitelre. A fiak, ha elvégezték az iskolájukat, számíthattak kenyérre.
Ezek a láncok ma elértéktelenedtek. Miért? Nyilvánvaló, hogy a vesztett háború miatt. Az állam volt az, aki ezeket a láncokat apai kézzel és szigorral szembesítette. Az állam maga is megkötözte magát, jó példával járván elől, az alkotmánnyal. A császár és király is megkötözte magát az alkotmánnyal. Ekkor jött a vesztett háború s az állam, az apa, a király, valamennyien kénytelenek voltak leleplezni gyöngéiket, fiaik, polgáraik előtt. A polgárnak látnia kellett, hogy a király nem tud király lenni, az alkotmány nem alkotmány, a pénz nem pénz, mért ragaszkodjanak a fiak a maguk láncaihoz? Ha a fiak meglátták teljes meztelenségében az apák elesettségét, nem hihetnek többé abban, amit az apák alkottak, s kénytelenek új törvényeket alkotni maguknak.
Mindez természetesen nem öntudatosan jöhet létre, hanem csak keserves-kínosan, kaotikusan, ösztönösen. Roppant áldozatokkal, mert az értékek nagy része azzal, hogy átváltozik, jó időre meg is semmisül. Majd újra feltámad, de ezt már a feláldozottak nem érhetik meg.
Kóbor Tamás szelíden, s csak egy kis iroda életén keresztül nyul ehhez a sebhez, pedig egy ujság élén kora egész boszorkánykonyhájába beletekinthetett. S hogy milyen élesen és jól tekintett bele, azt mindannyian tudjuk, akik az ő Rovásait olvassuk. Viszont megértjük az írót, hogy annyi harccal a háta mögött ilyen megbocsátóan merít a kénköves, gőzölgő, forrongó anyagból, amely annyiszor csapott a szemébe.
Egy jámboran okoskodó, hűséges, öregedő irodafőnök családi meghasonlásain keresztül mutatja be Kóbor Tamás kicsinyben a változások mesgyéjén tántorgó nagyvilágot. A regény ellentéteken épül fel. Rovásainak paradoxonszerű tömörségét viszontlátjuk regényében is. A tömör paradoxonok drámai jelenetekké élesednek, mig végül, előre is megbocsátva a jövendőnek, az író keze mindent elsimít.