Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 3. szám
Állástalan tanító
1912. február 10-én születtem Orosházán. Szüleim szegény földtelen parasztok voltak, akik cselédsorban gürcölték le fiatal éveiket és a tanya elnyomorító robotjában találták meg egymást. Apám béres volt ott és anyám szolgálólány.
Apám elesett még a világháború első napjaiban, Mitrovicánál. Az anyám négy kisgyerekkel maradt magára a nagy világfölfordulásban és hajnaltól késő estig szakadatlanul robotolt, hogy sovány kenyérkét szerezzen asztalunkra. Mosott, vasalt, elment mezei munkára is, aratott férfiak helyett.
A gyerekek közül én voltam a legfiatalabb. Bátyáim fölcserepedve kanászok, béresek, cselédek lettek: folytatták az apjuk sorsát. Én az iskolában igen jól tanultam, - de a szünetekben azért én is elmentem kanásznak. Polgári elvégzése után a kiskúnfélegyházi tanítóképzőbe iratkoztam.
Itt kezdtem irogatni. Körmölgetési hajlandóságom túlélte a pubertás első lázát. Keresztül lábaltam Adyt, Szabó Dezsőt, Kassák Lajost, írtam futurista, impresszionista dolgokat. A forma-küzdelmek mögött azonban mindenütt ott az az alaktalan, ki nem kristályosodott lázadás, amely a látott és átélt szenvedésekből szűrődött le bennem. A paraszti sors keserűsége és embertelensége állandóan kísértett és árulásnak tartottam volna cserbenhagyni anyám és testvéreim sorsosait.
Ötödik tanítóképzős koromban kötetet akartam kiadni. A könyv kiadása megbukott a tanári testület ellenállása miatt. Kéziratát elkobozták, konferencia elé állítottak «forradalmi» verseim, novelláim miatt és ki akartak csapni. Végül azonban megelégedtek annyival, hogy megesküdtettek a feszületre: Soha többet ilyen lázító dolgokat nem írok.
A tanítói oklevél megszerzése után feljöttem Pestre, mert állást nem kaptam sehol. Népkonyhai maradékokon és kegyelem vackokon éldegéltem. Közben azért sokat tanultam. Megismerkedtem a tudományos szocializmussal és eljutottam a világnézeti fejlődés végső fokáig. Megtanultam a történelmi materializmus örökérvényű módszerével áttekintést nyerni az egész világ-anarchia fölött. Közben kommunista szervezkedés gyanúja miatt letartóztattak és két hónapig fogvatartottak. Végighurcoltak a rendőrségi őrizetestől a toloncház legocsmányabb cellájáig - és végül a bíróság fölmentett.
Most újra kenyér és kereset nélkül kódorgok.
Verseimben eljutottam a végső formáig: a proletár tömegekkel való szolidáris sorsvállalás hirdetése a programmom. A problémátlan nyavalygásokon vagy formavirtuozitásokon túl harcos és becsületes irodalmat akarok adni.