Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 3. szám · / · ISMERETELEN MAGYAR KÖLTŐK: RÓZSA JENŐ
Az utcasarkon datolyát árultak,
pillanatig hökkenve néztem
s a fagyos járda hidege
hirtelen a szivemig ért.
És azóta felriadtan
szomoru, nyugtalan hajnalokon,
mikor nem harsonázza világosság,
hogy ami rend, az törvény,
éles vonalakkal mindig
ujraél a találkozás.
Hogy őrzitek a láda négyszögformáját,
mint méltatlan bilincs jelét a rab
dermedten csüggő kezén.
mit Afrika napja csókolt belétek
és szennyes, fagyos szél ostromára
lassan dermedve a szégyen vörösébe,
a számum szenvedélyes hevére gondoltok.
Pálmák fenséges koronájáról
a zajos, tülekedő, közömbös utca sarkán
ugy őrzitek a láda négyszögformáját,
mint dermedten csüggő kezén
méltatlan bilincs szégyencsikját a rab...
És fájón ejtek könnyet,
hogy magvatokból nem kél
sudár pálma az oázis szélén,
távolbaszakadt kis testvérkéim,
megkinzott, négyszögbe préselt,
fázó, rab datolyák.