Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · HORVÁTH ÁRPÁD: MADÁCH A SZÍNPADON

LAPSZEMLE

«Kállay Miklós célkitűzése heroikusabb (mint Lytton Strachey-é!): felmérni, kimeríteni, ábrázolni akarja az egész tengert. Erzsébet változatos életútjának teljes rajzát adja és ez az út ecsetének mágikus útmutatása mellett a barokk-kor minden színpompáját szivárványozza. (És most következik a szivárványozás): «A barokk és ellenreformáció korának egyetlen színárnyalata sem hiányzik palettájáról: a kínzások, kegyetlenkedések, embertelen borzalmak pirosát éppen úgy megtaláljuk a képen, mint az óceánokat, új világokat meghódító felfedezések zöldjét, a gáláns udvarlások rózsaszínjét, a boszorkányság, bűbájosság feketéjét csak úgy, mint az udvari ünnepségek rubensi bíborát és a tiszta hit világoskékjét.» («Napkelet», kritika Kállay Miklós: Trón a vérhegyen című regényéről.)

Csak azért, mert a regény címe: Stradivari: «Valóban olyan ez a könyv, mint egy hegedű, úgy szabdalja szét a történésnek a valóságban megszakíthatatlan láncolatát, mint ahogyan a hegedű négy húrja alakítja át a hangok eredetileg egymásbafolyó láncolatát négy egymásmellett futó, párhuzamos oszloppá.» («Fórum», kritika Szántó György Stradivari című regényéről.)

*

Irodalmunk egy nagy hiánya:

«A magyar irodalom eddig még nem foglalkozott a magyar halászok életével, mai helyzetükkel.» («Napkelet», «Új regényünk».)

*

Szerény, de jó méltatás («Láthatár», Szántó György Stradivárijáról, cs. z.):

«...az élet gazdagságának olyan bőségét adja, amilyent eddig kevés újabb regény tudott nyujtani.»

«...a muzsikának olyan konstrukcióját (?) alkotja meg, amely szinte egyedülálló monumentális épülete az irodalomnak.»

«Egyes helyeken egészen a költészetig magasztosodik fel Szántó és ilyenkor valóban a legmagasabb csúcsokra lép s viszi mérhetetlen magasságokba az olvasót.»

«Korok és életek olvadnak egybe ebben az alkotásban, évszázadok nyúlnak egymásba s kapcsolódnak össze, emberi életek titokzatos belső összefüggései hajlanak egymásba.»

«... ilyenkor a festőművész Szántó György lép elénk a regényíró maszkja mögül...»

«... nemcsak író, festő és muzsikus volt egy személyben akkor, amikor ezt a regényt megalkotta, hanem építőművész is. Olyan épületet emelt, amely nemcsak a magyar, hanem a világirodalom remekei közé tartozik.»