Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 1. szám · / · FIGYELŐ
Az erdélyi, piskii születésű Barcsay Ábrahám a testőr-írók sorába tartozik, Bessenyey környezetébe. Őt is magával ragadta a kor gondolkozó és gondolatait leíró szenvedélye. Inkább a kor divatja tette költővé, mint ellenállhatatlan hivatás; nem is akart több lenni, mint műkedvelő. Tipikus XVIII. századi ember, tele kora levegőjéből való gondolatokkal, a ráció tiszteletével, katona létére a háború iránti borzadással, tiszteletre méltó emberséggel s azzal a bőbeszédűséggel, amely kortársait is jellemezte. Verses levelezést folytatott báró Orczy Lőrinccel, báró Radvánszky Jánossal és feleségével, Bessenyeyvel, Ányos Pállal és más írókkal. Versei majdnem mind elmélkedések valami életfilozófiai témáról s egy kiegyenlített gondolkodásmódú, minden szélsőségtől mentes, költőnek kissé józan, derék és művelt magyar ember emlékét őrízték meg. Bőbeszédűsége sokszor elárulja, hogy nehezen tudja magát kifejezni, de néha vannak szép megszólalásai, különösen leíró verseiben, mint mikor például leírja Orczy tokaji szüretjét. Verseiből jól meg lehet ismerni a XVIII. századi magyar uriember attitudejét a világgal szemben, írójukról rokonszenves, okos ember képét adják, akiben tiszta magyar érzés lakik, elméletben, mint vele egykorúak annyian, republikánus, gyakorlatban loyális katonája a királynak. Gondolkodásmódján érdekesen lehet megfigyelni, mennyire «eszmévé finomult» a század felvilágosodása, mire Párizsból eljutott Bécsen át a magyar hazába.
A kis könyv kiadása a tárgyszeretet műve.