Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 1. szám
Huszonhetedik életévét kezdi meg e számával a Nyugat. A magyar olvasóközönség zöme a Nyugat indulásakor csak szórakoztató irodalomra volt éhes. A világháború után az olvasóközönség zöme - s ez így van világszerte - a szórakoztatáson felül még narkotikumot is vár a betütől. De a Nyugatot nem az a vágy szülte, hogy szórakoztasson s nem az a vágy élteti, hogy mákonya legyen a romlott ízlésnek.
Előttünk az utolsó évfolyam füzetei. Magyar irodalom bizonyára van a Nyugaton kívül is; de ha ki akarnád szakítani a Nyugat egyetlen évét a magyar művelődés történetéből, ne hidd, hogy kapáddal csak hajszálgyökereket érsz.
Egy félhavonkint megjelenő folyóiratnak természetesen nem minden közleménye hat ma már frissen. Közöttük bőven akadhat, amit egy év távolából romlandónak érez nemcsak az olvasó, de maga az író is. Aki azonban résztvett abban a munkában, aminek célja volt, hogy írónak és olvasónak rendszeres, kéthetenkinti találkozását előkészítse: most, mikor itt fekszenek előtte egy imént lezárult évfolyam tartalom-mutatói, csak örömteli kötelességet teljesít, ha író és olvasó számára felidézi azt, aminek emléke egy év után is friss: eleven és megromolhatatlan.
Jól tudom, olvasó, hogy mindenekfölött az az irányító szellemiség érdekel, amit egy folyóirat lapjai sugároznak magukból. Kell-e hát, hogy többre emlékeztesselek a címszónál? Babits Mihály rovata az, a «Könyvről Könyvre». Ha pedig a magyar élet és irodalom egymásrahatásának időszerű és örök problémáira gondolnál: elfelejthetted-e az emelkedett hangú vitákat, melyek e hasábokon folytak az elmult évben a nyelvművelésről, vagy a katolikus költészetről, vagy az irodalmi jobb- és baloldaliságról, vagy az elefántcsonttorony s lövészárok elsőbbségének kérdéséről, vagy a dunántúli magyarság pusztulásáról? Ha irodalomtörténeti emlékek érdekeltek: nem lapozod-e majd fel mindig szívesen azokat a Nyugat-számokat, melyekben Vajda János özvegyének naplóját, vagy Gyulai Pál és Jászai Mari afférjának hiteles dokumentumait, vagy Ambrus Zoltán posthumus írását találod? S ha a Nyugat irodalomtermelő részét, az 1933-as esztendő elbeszélő műveit akarnád számontartani: nem kell-e addig is, míg könyvalakban megjelennek, visszatérned a folyóirathoz, hogy újra meg újra belekóstolj két pompás regénybe, amit oly mohón vártál s ízleltél számról számra: Török Sophie Hintz tanársegédébe és Tersánszky Kakuk Marcijába? Végül: idézzem fel a Nyugat 1933-as verstermését? Egy régi és egy fiatal költőnemzedék orkesztere zeng
S vedd számba még azt is, amit csak pár hónap óta a folyóiraton kívül tett könyvespolcodra a Nyugat: két Babits-kötetet, hatalmas regényét s új verseinek gyüjteményét (amit én a legszebb magyar verseskönyvnek tartok, melyet valaha a Nyugat kiadott), vagy Karinthy remek irodalmi torzképeit, vagy Kosztolányi mesterművét: körutazását bölcsőtől a koporsóig... E sorok mindössze glosszái egy elmúlt évfolyam tartalom-mutatóinak s egy folyóirat újrakezdett könyvkiadói tevékenységének. Mit hoz az új évfolyam s az új könyv-sorozat? Most Szép Ernő és Márai Sándor elbeszélő művészetének új alkotásai vannak soron a Nyugatban; s a Nyugat-Könyvek - egy idegen könyv-import szörnyű áradatában - új magyar könyveket: egy Kassák, egy Tersánszky, egy Nagy Lajos regényt, Karinthy száz humoros írását s Babits most készülő nagy művét ígérik az európai irodalom történetéről. További programmot? A Nyugat nem a tömeg kegyeiért él s az író, aki alkot, nem tudhatja, mi telik tőle egy új esztendőben.
Amit a Nyugat írói huszonhat esztendőn át adtak, tehetségükből, meggyőződéssel és áldozatos készséggel adták. Többet ér a bölcsek témája, mint a mártirok vére - mondja a Korán. Ez így igaz lehet Ázsiában, ahol könnyebb a vértanuság, mint nálunk. Európai lélek számára ez a szemlélet csak akkor igaz, ha abban, aki a téntát választja, mindig megvan a tehetség s a meggyőződés a mártirság vállalására is. A Nyugat ugyanazzal a szenvedéllyel folytatja munkáját 1934-ben, mint amivel kezdte 1908-ban. A Nyugatot a magyar művelődés lelke hívta életre s e folyóirat munkáját tovább is közömbösen nézheti a tömeg vagy akik az akadémizmust olcsó tetszeni-vágyból a tömeg szintjére züllesztik; ha úgy tetszik, ne higyjetek a Nyugatnak, noha már a magyar irodalom története tehet róla bizonyságot, de higyjetek a magyar irodalomban, amiről bizonyságot tesz a Nyugat.