Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 24. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Németh Andor: Komlós Aladár: A római kaland (Athenaeum-kiadás)

Három Augustus császár korabeli kis diák a Mucius Scaevolák példájától megittasodva, felszökik egy vidéki városkából Rómába. A köznek akarják szentelni életüket, de egy szélhámos visszaél naivitásukkal. Összeesküvés vádjával terhelve a praetor elé kerülnek, ahol minden tisztázódik és a szülők visszakapják gyermekeiket. - Hagyományos, bölcs mese, mely magában foglalja a jó diákregény összes elemeit. Van benne titok, összeesküvés, nagy tettekre való készülődés izgalma, jövő cselekedetek előöröme, aztán szökés, a menetelés jelentős élményeivel, drámai bonyodalom, és széles, felemelően-szerencsés kibontakozás. De ennyiben írhatta volna Donászy is. Komlós azonban közelebb áll Kästnerhez, mint Donászyhoz. Okos és kiábrándult, mint az «Emil és a detektívek» költője; nem, egyáltalán nem «római». Mint hőseinek mentora, kiket láthatatlanul vezérel, heroikus élmények helyett válogatottan köznapi eseményekkel traktálja őket «Bildungsgang»-jukon és a klasszikus szólamok Rómája helyett egy ferrerói szemmel látott materiális antiquitást vizionál az olvasó elé. Nem hősökké, hanem emberekké akarja nevelni ifjait; útjuk végén lehull a gyermekek szeméről a hályog, illúziók elkoptak s felrémlik előttük az élet realitása.

Pedagógiának ez is pedagógia, sőt talán egyedül helyes, legfeljebb azt kérdezhetné meg valaki, hogy mért kellett ehhez a józan élettanításhoz a római maskara? A felelet igen egyszerű: Komlós szereti a császári Rómát, nem történetíróiban és szónokaiban, hanem intím életében, kisembereiben. Számára nem lelketlen tudásanyag a klasszikus reáliák és a mitológia, hanem átélésre-inspiráló élményanyag. Ez a lelki beállítottság, ez a gyengéd tárgyszeretet adja meg a történetének azt a kedves intimitást, amellyel megfogja az olvasót. Még a gyermekolvasónak is meg kell éreznie a történelmi atmoszféra lágyságán, hogy ezt a kalandot olyan költő álmodta meg, aki egyformán érti és szereti a Fórumot, a kis macskákat, az egyistenségen tünődő öreg zsidókat és az elődök hős tettein lelkesülő kisfiúkat. Könyvének egyes oldalain egészen közel hozza a mai olvasóhoz a mitológiát (például a 21-dik oldalon, ahol Marius egy istennel találkozik); előadása higgadt és kiegyensúlyozott, eszközeiben mértéktartó, szerény. Kár, hogy ezt a díjjal jutalmazott ifjúsági regényt az Athenaeum rossz papíron adta ki s ezért Gedő illusztrációi sem érvényesülnek úgy, ahogy megérdemelnék.