Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 23. szám · / · ILLYÉS GYULA: AZ ÉVSZAKOK FUTÁSÁRÓL

ILLYÉS GYULA: AZ ÉVSZAKOK FUTÁSÁRÓL
I.

Gyorsan röppentek az évszakok, be gyorsan,
be gyorsan, gyorsan, angyalom!
Rozsdállott, fehérlett, - zöldel az ut ujra
fent a domboldalon.

Évszak évszak után, - milyen diadallal
futott le mindegyik
győztesen a maga szinébe boritva
a nyirfák lombjait!

Meg se szokhattuk még s türelmetlenül már
cserélve is szinét:
mint rohanó kocsik porában, ugy borult,
ugy újult a vidék!

Dörögtek, cikáztak, oh be vakitottak! -
már nem vakítanak,
lassul az iram már, szorongva lesem már
fordulataikat.

Jön a tavasz ujra, - be tétova már ez!
meg-megáll, - csöndesen,
lépésről-lépésre jő, hogy ragyogását
megszokhassa a szem.

Langyos napjaival ugy néz, ugy áll körém,
mint ismerős család.
Egyenként veszem el, forgatom zavartan,
amit kezembe ád.

Mire jó már nékem, kérdezem tünődve, -
ránézek s lepörög
a virág szirma is, mit repkedő kezed
kabátomra tüzött.