Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 19. szám

NAGY ZOLTÁN: A FOGOLY

Pár lépés csak a szűk verem,
Keringek benne szüntelen.

Ugrok a rácsnak, mit sem ér,
A tenyerem már csupa vér.

Hiába várok már csodát,
Csak szurkálnak a rácson át.

Ó, lábam már sosem szalad
Szabadon, szabad ég alatt.

Tüdöm nem tölti már tele,
Hegyormok metsző-hűs szele.

Hangom a szél nem viszi szét,
Nem szürcsölöm forrás vizét.

Nem nyugszom békés alkonyon,
Magányos, rejtett vackomon.

Nem lát fa már, se fény, se fű,
Megfojt a szégyen és a düh:

Mutattak egy kis kenyeret,
Megfogtak, mint egy egeret!