Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 19. szám
NAGY ZOLTÁN: A FOGOLY
Pár lépés csak a szűk verem,
Keringek benne szüntelen.
Ugrok a rácsnak, mit sem ér,
A tenyerem már csupa vér.
Hiába várok már csodát,
Csak szurkálnak a rácson át.
Ó, lábam már sosem szalad
Szabadon, szabad ég alatt.
Tüdöm nem tölti már tele,
Hegyormok metsző-hűs szele.
Hangom a szél nem viszi szét,
Nem szürcsölöm forrás vizét.
Nem nyugszom békés alkonyon,
Magányos, rejtett vackomon.
Nem lát fa már, se fény, se fű,
Megfojt a szégyen és a düh:
Mutattak egy kis kenyeret,
Megfogtak, mint egy egeret!