Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 19. szám

NAGY ZOLTÁN: VÉLETLENÜL

Véletlenül az égre néztem
Felhők szálltak az esti szélben.

Isten bűnül ne vegye, orvul
Felemeltem szemem a porbul.

Úgy álltam meg, mint aki bomlott
És gondoltam ott sok bolondot.

Hogy messze szállnak kóbor darvak,
Elébe nyári zivatarnak.

Hogy tó fölött a magas égnek
Szegik röptük a szálló gémek.

És csillag is száll éjjel nyáron
És magvak szállnak pelyhes szárnyon.

Még az őszi levél is, látod,
Repülve nézi a világot.

De engem havas esők mostak,
Engem már rég sárba tapostak,

Nem is tudom már, mit akarnak
Repülő felhők, szálló darvak.

Már bucsuzom is mindtől sorba
S tekintetem leszáll a porba.