Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 17-18. szám · / · FIGYELŐ · / · ILLÉS ENDRE: SZABÓ PÁL

ILLÉS ENDRE: SZABÓ PÁL
3.

Ami egyszerűnek látszik, igen sokszor bonyolultan összetett, - az írás optikája is játszik néha ezzel a paradoxonnal. Ez a megtévesztő optika okozza, hogy Szabó Pál nem narancshéjon, de almamagon csúszik el sokszor. Egy-egy figurája néha olyan hamis, némely helyzete olyan szirupos ízzel valószínűtlen, mintha sohasem látott volna parasztot, egyáltalán nem ismerné a falusi életet. Csak nem kell különösebb íráskészség ahhoz, hogy papirra vesse a szomszédját? - gondolhatja az író. S éppen ehhez kell különösen éber szem és egészen friss erő, ezekhez a feladatokhoz, amikor az egyéni vonásokat elmossa a sokéves, a mindennapos együttlét. A tanítónő levéllel elküldi cselédjét az egyik nagygazdához, - az öreg híres, gőgös ember, - a kis cseléd mégis gondolkodóba ejti, gyalog menjen haza is? Befogat s kocsin küldi vissza. Pesti s kávéházi író rajzol ilyen képet a magyar gavallériáról s a fellobbanó jószívről.

De miért vesződjék az író fárasztó új alakokkal, új rajzzal, - itt a sok, kész, kitünő minta. - érdemes néha ellátogatni a szomszédba! Sűrűn is találkozunk jelentős s jelentéktelen szerepekben ismerős figurákkal. Móricz-figurákkal például: a sokgyerekes, gyűlölködő jegyzőnével, a kacér, démonkodó tanítónéval, a tétova fiatal pappal, a borissza, hangos, pirosképű s szavú urakkal. S aki megszokta, hogy át-átpislantson a kerítésen a szomszéd kertjébe, egészen ügyefogyottá válik végül s a legegyszerűbb dolgokhoz is másnak leleményét kéri kölcsön. Azt hinnők, falun élő író csak össze tudja hozni a tanítókisasszonyt a falu első legényével, amikor szerelmi regényüket pörgeti. Nos nem egészen így van. Szabó Pál még Zilahytól is kölcsönkér. Kölcsönkéri a Süt a nap műkedvelői előadásának ismerkedési ötletét s kissé az egész szerelmi regényt is, - attól a Zilahytól, aki idilljének egyik felvonásában maga sem független Gárdonyitól

S úgy látszik, nem könnyű feladat jelenetről-jelenetre a következetes jellem s ábrázolás - egy egész regényen keresztül. Ismerőseink profilja fölöttébb elmosódott. S még hagyján, ha a jók hasonlítanak egymásra. De a különböző romlottságoknak sincs Szabó Pálnál külön hőfoka, íze, jellege. A segédjegyző mondhatná a tanító szavait, az intéző elkövethetné a kasznár piszkosságait. Mondják is, el is követik. Még sakkfigurák se, szigoruan egyéni mozgással. Segédjegyzőnk a Békalencsé-ben trágár társakkal éjszakákat átmulat, revolverével a harangra lövöldöz, - a hivatalban reggel mégis elpirul, amikor a falu bikáját hozzák szóba előtte s a hágatásért fizetik be a pénzt, - ötöl-hatol, végtelen zavarba jön, végül is majd bezárja az irodát.

Megállít s elgondolkoztat, mennyire nem tud Szabó Pál se sok szóval, se kevéssel embert idézni, helyzeteket teremteni, - egy-egy frissebb lendület után is ellaposodik s elszárad valahogy minden, mint dilettánsok írása. Katonák beszélgetnek a lövészárokban. Emlékszünk Móricz háborús rajzaira: egy-egy szóból, mint elvarázsolt szellem a palackból, egész emberélet robbant ki sisteregve. Szabó Pál is beszél-beszél ezekről a katonákról, de egyre csak beszél róluk, s nem őket beszélteti, - egynek a profilját sem látjuk. Parasztjainak úrgyűlölete is vízben eláztatott puskapor. Nem gyullad s nem robban, lobot sem vet. Úrgyűlölet? Parasztmegvetés? Szociológiai cifrasújtás. Szabó Pál varrogatja a jelzést a dolmányukra.

S csak lehányná már alakjairól a naturalizmus kötelező s nála már-már komikus sűrű és piros erotikáját!

Túlnagy még ez a műfaj Szabó Pál tehetségének. Erején felül vállalt feladat a regény. Sok a kölcsönkért figurája, sok a mozaikként összeállítható, innen-onnan átvett helyzete: olvasmányai és ezek a mozaikdarabkák csábíthatták erre a meredekebb s hosszabb útra. Ami mondanivalója van: elfér a rajz kisebb, egy-két lélegzetvételnyi műfajában. Minden írása közül legjobbak eddig a kezdet novellái: az Új krajcár sűrű indulata, a Trombitás a rokkantfelülvizsgálaton, s még egy-kettő. Nagyobb kompoziciók erőltetése helyett ezt a kis műfajt kellene sejtről-sejtre továbbépítenie!