Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 17-18. szám · / · TÖRÖK SOPHIE: VERSEK

TÖRÖK SOPHIE: VERSEK
III.

Ruhákkal fojtott derekam nyújtózni vágyik,
nyujtózni, kinyujtózni mindenből, mi szorít és gátol és lenyom.
Ahogy nyujtózna rügybörtönéből a göngyölt levél,
ahogy nyujtózva száll ki szaros bimbójából a tág kehely.
Fejem fölött nyujtóznak lengő karjaim,
égi melódia parancsa ingat,
már szállok, szállok elnyult derékkal,
könnyű lábaim repkednek, mint táncos szalagok a szélben.
Nem vagyok test már, gondolat sem vagyok,
se fájdalom, se vágy, se félelem.
Magány vagyok és öröm vagyok,
nehéz testemet lebontom, csillagok ritmusa mozgat.
Néma vagyok és láthatatlan és megfoghatatlan,
egyedül vagyok, életem elfeledtem.
A föld nehéz törvénye varázsából feloldott,
ölelő ütem húz és taszít lenget és elröpít.
Nehéz életem elfeledtem. Csak az Isten lát
és hódoló táncom ritmusára
velem mozognak millió csillagok.