Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 15-16. szám · / · FIGYELŐ · / · ILLÉS ENDRE: TÖRÖK SOPHIE NOVELLÁI
Valahol a mélyben van a lényeg. Kemény csonthéj őrzi a magot. Eddig a mélységig kell lehatolnunk, s mindent, ami addig az útunkba kerül, elvethetünk.
A történés még nem a lényeg. A történés, ha ki is old valamit a lényegből, mint forrásvíz a mélyben rejtőzködő ásványokból, gyors sodrával el is távolodik s el is távolít a kimondhatatlantól. Az összeránduló izmot a mozdulatlan ideg mozgatja. S Török Sophie nem az összeránduló izmot figyeli, nem a külső történést írja le, - ő a belső áramkör sodrába veti magát.
Minél illanóbb s alaktalanabb a zsákmány, amelyet el akarunk ejteni annál nagyobb erőfeszítés, annál élesebb találékonyság, annál jobb fegyverek kellenek a sikerhez.
Feltáruló meztelenség most már minden írása. De ez a meztelenség nem a bőr sikamlós s meleg meztelensége. Ez a kitárulás a mozdulat s a szó előtti villamos feszültség.
Összevetnéd magyar társaival? - senkiére nem hasonlít ez a próza.
Egyik novellája címében s műfajában -
De ez a széppróza tulajdonképen mindig az: