Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 15-16. szám

GELLÉRT OSZKÁR: TÁRSTALAN ÉJ

Ti könyvek a fal mentében
Mért döltök most részegen előre,
Hogy elönt tőle a verejték
És kiveri a láz az arcom?
Könyvespolc-tornyom esküdj:
Igérd meg, hogy nem omolsz rám
Mig alszom.

S te tégla a falban, esküdj,
Hogy nem mozdulsz ki helyedből.
Megreccsen az ágy rugója,
Mellettem a bútor pattan...
Ha a padló most leszakadna
S megnyílna a mély, felbőgve
Alattam!

S te papírvágó kés esküdj:
Hagy nyakamat el nem metszed.
S te asztalom éle esküdj:
Nem versz léket koponyámba.
S te szeg... ha te meglazulnál...
És rámzuhanna ez éjjel
A lámpa!

Oh tárgyak, tárgyak, tárgyak,
Élettelen istenek ti!
Hogyan is mernék elaludni
Közöttetek, ti kegyetlen
Ti kegyetlen lesbenállók,
Ha nincs, aki védve virasszon
Felettem.

Jaj, szörnyű társtalanság!
Hogyan is mernék elaludni
A nem-érzők tömkelegében...
Jaj, merre vagy érző társam
S ki vagy? Jelentkezz! szólj hát!
Hogy a nevedet könyörögve
Kiáltsam.

Csak zümmögj, zümmögj, zümmögj
Füleim körül legyecském.
Te tarts ébren, vigyázz rám
Érző, eleven testvérem.
Egyetlen élő a világon
Segíts, hogy a holnapi reggelt
megérjem.