Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 13-14. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK
KISEBB BÍRÁLATOK
Gyergyai Albert: Le Paysan du Danube.
E Lausenneban megjelent fehér és formás utrirajzfüzet, amelynek lafontaine-i címe nyílt és elfogulatlan látást, paraszti, sőt primitív igazságot és közvetlenséget igér, tulajdonképpen sokkal több, mint egy fiatal író első könyve s minden látszat ellenére igényesebb, mint egy hevenyészett uti-album. Írója, Denis de Rougemont, aki száz évvel ezelőtt honfitársát, a svájci Ramuzt ismertette nálunk, a Nyugatban s akinek nevét többször olvashatjuk a Nouvelle Revue Française hasábjain, a fiatal francia írók ama vonzó fajtájához számítható, amely az írásban nem kész mesterséget, hanem az életnek és a harcnak közvetlen formáját látja, amely akár tettvágyból, akár mélyebb elégedetlenségből habozás nélkül veti magát a legégetőbb problémák közé s amelyet eszmei izzásáért és jobb szó hijján talán ideológusnak nevezhetnénk. Rougemont, aki költőnek indult s esetleg mint regényíró fog megállapodni, egyik legtöbbet igérő társa az új szellem e szálláscsinálóinak s kisebb-nagyobb röpiratai félelmetes vitázókedvvel marcangolják a mai lélek, a francia lélek legszívósabb babonáit és gátlásait. Első könyvének varázsa - bár szerényen s óvatosan eljövend lakomák kóstolójának nevezi csak, talán éppen abban rejlik, hogy pamfletet s poézist, elméletet és utiélményt, tájképet, álmot, szociológiát egymásból- és egymásbanőve tár elénk és hogy e zenés zürzavarban állandóan érezteti a lélek szinte szenvedélyes és újjongó szabadulásvágyát, nemcsak a földrajzi határok, hanem a belső, értelmi és szellemi vámfalak közül. Ne is keressünk hát nála pedánsul pontos útleírásokat, Bécsről vagy Pomerániáról, Württembergről vagy akár Magyarországról, holott a könyv leghosszabb fejezete épp magyar tapasztalatairól, Budapestről, a Balatonról, az Alföldről szól és Esztergomról, egy Babitséknál töltött napról, nyáron, versek és gyümölcsfák között, ahol minden mosolyog s a gyermekkort érezni a levegőben... Az iró utazgatásai csak karók, csak keretek, amelyekre ideáit s hangulatait futtatja fel, az érzelem metafizikáját Középeurópa ürügyén, egy bécsi éj mámorában Gérard de Nerval árnyalakját, egy magyar mulatság kapcsán a részegség elméletét, a tübingai fejezetben Hölderlin s a Poéta őrületét s egy neckarvidéki üdülés révén az egész német polgári szentimentalizmust! Igaz, hogy elméletei sokszor csak ragyogó rögtönzések; általánosságai inkább csak benyomások, mint igazságok; hangulatai imitt-amott nagyon is irodalmasak és szándékoltak; s a descartesi szemlélet ellen való harcban nem mindig Descartes a vesztes. Viszont minden lapjából annyi friss életkedv árad; a tények s a megfigyelések oly átlátszón alakulnak játékká, szeszéllyé, dialektikává; s az egész könyv, arabeszkjai ellenére, oly spontánul kerekedik egésszé s majdnem regénnyé, egy csak tartózkodva jelzett érzelmi válság történetévé - hogy a puszta figyelmen túl, amelyet egy ily vallomás és tanuság érdemel tőiünk, ezekután máris bízvást s rokonszenvvel várhatjuk egy nem mindennapos lélek s egy nagyratörő tehetség kibontakozását.