Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 13-14. szám · / · FIGYELŐ · / · ILLÉS ENDRE: FIATAL ÍRÓK, ÚJ REGÉNYEK · / · ILLYÉS GYULA: ÚJ VERSESKÖNYVEK

ILLYÉS GYULA: ÚJ VERSESKÖNYVEK
3.

Mindezek a vonások, melyeket, ha a kort nézzük, irányzatoknak is nevezhetnénk, ismétlem, a legváltozatosabban keverednek egymással. Az ősmagyarok gyakran nekiveresednek, a kollektívek fölfedezik fajukat és misztikus szálakon az ázsiai szteppékre rándulnak és így tovább. Így alakul a kor képe, melyet mindig a nagy többség hordoz. És így alakul a rossz értelmezésű korszerűség is, ami azt jelenti: amiről az emberek beszélnek.

De fölfedezhetjük ezeket a vonásokat a tehetségesebbek arcán is. De arcukon ritkán ezek a fővonások.

Egyik, az előttem levők közt legnagyobb figyelemre méltó fiatal költő például, Tanka János, akinek Napsütésben című könyvét az első olvasás után szeretettel elkülönítettem, az utolsó lapon még külön prózában is naiv hitet tesz az egyedül üdvözítő paraszti kultúra mellett. Ez jogában áll. Ép így hitet tehetett volna az egyedül üdvözítő proletár vagy római kultúra mellett is. Én verseit néztem, melyekben komoly célra törő fiatal költőt fedeztem fel, akinek küzdelmeit a kultúráért, a művészetért reménységgel figyelem. Lírája, még akadozásaiban is bensőséges, képei tiszták, egyszerűségükkel meglepnek:

A margaréták örökös igennel

bókolnak minden álmos déli szélnek.

Természeti rajzaiból, hangulataiból, de még jobban politikainak tetsző gondolataiból is bizonyos fékezettség, valami meghittségre törekvő spiritualizmus jeleit látom kiemelkedni, melyet az irányzatokban és különféle külsőleges magatartásokban vergődő fiatalok első érdekes sajátosságának tartok.

Ilyen tartózkodás és elmélyülésre való hajlam jellemzi a nála bizonnyal még fiatalabb Székács Györgyöt is, akinek már első kötete meglepő verskultúráról tesz tanuságot. Még ő sem kész költő, amit eszméinek váltakozása, helyesebben ingadozása is bizonyít. De ha jó költő lesz, már mostani verse miatt sem kell restelkednie.

Nem kész költő még Szendrő József sem, bár neki tán később is ez a fiatalos, kicsit könnyű, kicsit kötekedő csapongás lesz a hangja, melyben már most is meglepő frisseség és elevenség vegyül.

Fölsorolhatnék még egypár nevet ilyen lexikon-ízű kommentálással, Erdőházi Hugót, aki most küzd a humanizmus költőesítéseért, Zsirkó Gyulát, Bárdosi Németh Jánost, akik a magyar vidék közhelyeivel küzdenek, Szabó Sándort, aki... bizonnyal maguk a szerzők is fanyalogva olvasnák ezt az osztályozást. Célom nem is ez volt. Azután az előttem levő kötetek sem képviselik, még hozzávetőlegesen sem, a most próbálkozó nemzedéket. Az utóbbi öt-hat hónap termései, s azokból is csak azok, melyek véletlenül hozzám kerültek. Többé-kevésbé mindannyian foglyok még, ahogy minden író élete végéig egy kicsit fogoly, a jelszavak, a közhiedelmek, a hasznavehetetlen irodalmi örökségek foglyai, mindazé, amit általában korszerűségnek mondanak. Inkább ezeken a rácsokon akartam tágítani.

A költő számára nem az a korszerű, amiről a hírlapok cikkeznek. Ha az volna, úgy nagyon is könnyű volna korszakalkotó zseniket tenyészteni. A művész számára a korszerű nem azonos az égető, bármennyire is égető napi problémákkal, bár azokat is vállalnia kell. Hát mi a korszerű? Ha én azt tudnám! A tökéletes alkotás? De mi teszi tökéletessé az alkotást, mely időben készül és dacolnia kell az idővel? Ami a napi anyagból készül, - de mi napjainknak igazi anyaga? A korszakalkotáshoz ezt kell felfedezni, kibontani, feldolgozni és ez sajnos - nemcsak mesterség dolga. Vörösmarty bámulatos tudással és szorgalommal dolgozott hatalmas drámáin, melyeket a kor ízlése szerint tervezett meg; valamennyi eltörpül egyetlen verse mellett, a Kisgyermek halálára mellett, melyét alkalomszerűleg írt, félig diákkorában.

Korunk képe csak látszólag oly tiszta; a költői munka számára ép oly titokzatos, mint a kezdet kezdetén. Az új nemzedék feladata, hogy ezt megvilágítsa: néven nevezze az oly világosan látható társadalmi és gazdasági jelenségek mögött lappangó új korszellemet. Ezt csak ők tudják elvégezni, mi legfeljebb arra figyelmeztethetjük, hogy mitől óvakodjanak. Még tévelyegnek, még dadognak, de, a szellem, akár a csecsemők, mindig dadogással kezdi. Néha élete végéig dadog, kifejeznivalójához ez is hozzátartozik. Én szeretem látni, ha a fiatal költő többre vágyódik, mint amennyit elbír. Ez az ő szerencse-próbája. Persze, gyakorta zavar támad így, de ez a zavar biztató erjedés; többet ígér, mint az óvatos középszer.