Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 13-14. szám · / · FIGYELŐ · / · ILLÉS ENDRE: FIATAL ÍRÓK, ÚJ REGÉNYEK

ILLÉS ENDRE: FIATAL ÍRÓK, ÚJ REGÉNYEK
1.

Van mű, melynek mintha gravitációs ereje volna: azt az átlagfigyelmet, amellyel az ember egy könyvhöz nyul, már az első percekben érdeklődéssé fokozza, s csak légkörébe kell kerülnünk, hogy azonnal érezzük vonzását, magához ránt, hevesen, szinte durván... S vannak művek, - ezekről inkább többesben kell beszélni, - amelyek, ha érdekelnek is néha, teljesen híjával vannak mégis minden gravitációs erőnek: ezeket az írásokat olvasás közben valóban csak figyeljük, mintha teleszkóp előtt ülnénk, ellenőrizve a művet s önmagunk érzéseit egyszerre, látókörünk is nagyobb, több csillag fér el benne, nemcsak az, amelyikre figyelünk, - s e többcsillagos látótérben önkéntelenül összehasonlításokat teszünk. Az egyik mű: a remek. A másik: az átlag. A remekmű mindig önnön ízeivel elégít ki. Az átlagból már nem tudjuk kifacsarni ezt az ízt, a mű önmagában sohasem elég élmény, de kárpótlásul legalább valami tanulságfélére vágyunk, ami a többcsillagos látótérből, a műnek irójához, más művekhez, korához való viszonyából szinte kínálkozva adódik legtöbbször. A remek éppen ezért mindig időtlen s magányos jelenség. Az átlag körül seregnyi hasonló mű rajzik, az egyik könnyen helyettesíthető a másikkal, összefüggnek s ugyanazt mondják valamikép.