Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 13-14. szám

NÉVAI LÁSZLÓ: RÉMÜLET A LÉPCSŐHÁZBAN

Két ijedt szem mered rám
a lépcsőház homályából. Meg se rebben,
feketén, félelmesen vádol.
Magam is rémülten lesem,
mért engem szúr ez a két merevült szem.
Sápadt anya, karjába melenget
egy bebugyolált gyermeket. Másik
kezét gyorsan kötényzsebébe sülyeszti. Reszketeg
áll dideregve. - Kint messzi
üz a városból mindenkit a meleg, de
ez az asszony külön világot teremt itt
maga körül. A lépcsőház vásott
köve és fala összetömörül,
hogy az anyát védje. Megindul a
páncéloknál erősebb menet elém,
s már-már összehajlanak fölöttem
a meg nem torpanó falak.
Ellenem indul a ház - - -
Ez az asszony szemrebbenés nélkül,
gondolat nélkül, talán csak ittlétével
mozgatja a hatalmakat.