Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 12. szám · / · Figyelő · / · KISEBB BÍRÁLATOK · / · Farkas Zoltán: KÉPZŐMŰVÉSZETI SZEMLE

Farkas Zoltán: KÉPZŐMŰVÉSZETI SZEMLE
Petrovácz és a mai magyar művészet

Előrelátható volt, hogy Hóman Bálint Nemzeti Művészeti Kiállítása a Műcsarnokban nem fog támadások nélkül lezajlani. A Műcsarnok táborát ezzel a kiállítással súlyos erkölcsi vereség érte, hiszen majdnem egész mai alkotó művészetünk bevonulhatott azokba a termekbe, ahonnét évtizedek óta minden olyan művészi megnyilvánulás ki volt zárva, mely nem az epigonkodás jól megszervezett táborához tartozott.

A műcsarnokiak panaszainak képviselőházi hangoztatására Petrovácz képviselő vállalkozott, aki kétségbeejtően jelentéktelen vidéki templomaival és restaurálásaival szerzett magának jogcímet arra, hogy mai művészetünk szigorú bírálatára vállalkozzék. Véletlenül éppen jelen voltunk felszólalása alatt. Ugyanazt mondta el, amit műcsarnoki barátai szoktak hangoztatni, nemzetietlenséggel, kommunizmussal, teljes tehetetlenséggel vádolta meg legkiválóbb mai művészeinket. Számszerű adatokkal bizonyitotta, hogy a Szinyei-társaság milyen túlsúlyba jutott az érvényesülésben a műcsarnokiaknak «nemes» hagyományokat ápoló nagy művészeivel szemben. Felszólalását, mint ahogyan az majdnem minden szakismeretet és kultúrát feltételező egyéb kérdésben is történni szokott, jókora részvétlenség fogadta. Nem azért, mintha a t. Háznak ellenkező véleménye lett volna, hanem egyszerűen azért, mert a művészet kérdéseihez a Háznak alig egynéhány tagja ért és ezek alkalomadtán esetleg a fürdőzők erkölcstelen viselkedése miatt szólalnak fel, de nem nagyon sietnek annak a diadalmas új magyar művészetnek védelmére, mellyel egész Európa osztatlan megbecsülését, sőt csodálatát vívtuk ki magunknak.

A miniszter válasza bár nem tartalmazott határozott visszautasítást a műcsarnokiak berzenkedéseivel szemben, igen helyesen ismét arra utalt, hogy egyáltalában nem hajlandó különbséget tenni irányok között és csak a tehetség pártfogását tartja szem előtt és kilátásba helyezte, hogy a jövőben is folytatni fogja a minden tehetséget szóhoz juttató magyar művészet évenkénti bemutatását. Ez mindenesetre a legnagyobb elismerést érdemlő elhatározás, hiszen mindnyájan jól tudjuk, hogy milyen súlyos küzdelmek árán született meg az első ilyen kiállítás. Tudjuk, hogy a Petrováczok mögött közönségünk egy igen nagy részének művészeti elmaradottsága sorakozik fel, viszont a legnagyobb elismeréssel adózunk Hóman miniszternek, aki minden nehézséggel dacolva az igazságot törekszik végre diadalra juttatni.