Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 12. szám · / · Török Sophie: Versek

Török Sophie: Versek
I.

Előbb a boldogságot becézted a szívedben,
s mikor már elhagyott - becézni fogod a fájdalmat,
mert a fájdalom is boldogságodra emlékeztet.
De a fájdalom sem maradhat soká veled.
Ha vérig gyötört már, magas téped le körömmel
mint melledre ölelt viperát.
S ekkor, csak ekkor maradsz egészen egyedül!
s egészen elhagyottan.
A boldogság utolsó foszlányát dobad el,
szíved üres lett, mint beomlott ház.
Egy sírkövön ülsz,
s megvert szemeid eltévednek
a sáros föld s a közönyös égbolt között.