Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 10-11. szám · / · FIGYELŐ · / · DISPUTA
Illyés Gyula a Nyugatban hosszú cikket, már-már tanulmányt írt Mécs Lászlóról és társairól, a mai magyar katolikus poétákról, amellett, mintegy párhuzamul, a francia neokatolicizmusról, egyszóval, mint cikkének címe mondja, a «katolikus költészetről». A nagy téma, a cikkíró személye minden figyelmet megérdemel, egyrészt mert fejtegetései során, egy-egy röpke tőmondatban, vagy egy futó közbevetésben igen vonzó s igen súlyos kérdéseket súrol, sőt old meg, másrészt, mert egy költőnek a költészetről való véleményét mindnyájan eleve fontosnak tartjuk, főképp hogyha - mint ezúttal - egy kitűnő s tudatos költőkritikussal van dolgunk. Csak az a baj, hogy az ily szakértő tekintélye nemcsak a biztos tényeket fogadtatja el az olvasóval, hanem sokszor oly érveket, nézeteket, sőt elmésségeket, amelyek, igen enyhén szólva, legalább is aggályosak s amelyeknek hitelét pusztán a cikkíró egyénisége, vagyis egyéni varázsa, heve és retorikája biztosítja. Épezért, amíg e cikk lényegére hivatotabb toll adna választ, [*] legyen szabad profán módra, hevenyészve, első olvasásra, a cikk egyes részleteivel s egy kissé szellemével is pörbeszállnom.
[*]
• I.
• II.
• III.