Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 10-11. szám · / · Illyés Gyula: SZAVAK
Március Idusa közelg, -
hazámnak ifjai,
kik gyültök, lelkesült tömeg,
esküvel vallani
a Szabadság, a Népjogok,
Petőfi nagy hitét! - :
mint egykor Táncsics, rab vagyok,
holnap tán elitélt.
Esküdtem én is, - elragadt
arccal, - oh Ifjuság! -
hogy röpitettem hangomat
a tornatermen át!
Nyujtottam gyermek-jobbomat,
csapjon szivembe le
az Eszme lángja! - hallgatag
küzködöm most vele.
Kitártam sóvár karomat
a Mult felé, (miből
mást, mint ragyogó szavakat
apám sem örökölt)
Szavak, szavak, csengő szavak,
oh élők énnekem,
ti vonzottatok. Sorsomat
néktek köszönhetem.
Egyenlőség! - Oh szép remény! -
Szabadság! - itt vagyok.
Egyenes úton jöttem én,
megyek utánatok.
Sötétség övez, - melegitsd
szórjad kis körben is
nagy vagyonod visszfényeit
lapuló árva sziv:
utjelző lámpa, - az lehetsz,
remegve is, - de láng!
esküdtél egykor, itt a perc,
hogy esküvésed álld!
dadogó visszhang, - az lehetsz,
de amit most tovább
kiáltsz: a juss, az üzenet
már érted is kiált!