Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 10-11. szám · / · Illyés Gyula: SZAVAK
Fáradt a test; de csattog, zúg az agy,
mint az üres malom,
nekilódul és hirtelen kihagy, -
riadtan hallgatom.
Egy gondolat egy perc alatt lejár -
mi is volt? - Uj suhan
utána máris, repül ujra már
üresen, hasztalan!
Terv, eszme, emlék, - porzik a világ,
egy élet hite egy
fordulat volt csak! - mi van még tovább,
miben remény lehet?
egy csepp vigasz, egy cseppnyi, egy szemer,
hüsitő, - nyugalom!
egy röpke fényre fölrándul a fej
s megdördül a falon.
Nem vén vagyok már, - már nem én vagyok,
ki itt áll, - cserepes
ajkam rágom s el-elmosolyodok,
ha a zaj ujra kezd,
már gunnyal várom, ott benn mi folyik,
az őrült kapkodást,
amig hirtelen kiürül megint
köröttem a világ.