Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 10-11. szám · / · Illyés Gyula: SZAVAK
Tollat és kést és ceruzát
s mindent, aminek hegye van
elvettek tőlem. E kis dalnak
nincs teste még, csak lelke van.
Él majd? Megszólal? Még szívemben
mozog, mocorog melegen;
ha elveszek, elveszik ő is,
de talán el is feledem.
Vagy felkörmölöm itt a falra,
hol ákombákom rajz, vonás
diszlik s köztük az érkezőknek
pár szivderítő jótanács.
Vagy elsuttogom szomszédomnak
s ő is továbbsusogja majd -
szájról-szájra, - oh így képzeltem,
kivántam mindig én a dalt! -
vigasztalónak, mely minél több
fülön és sziven búvik át,
annál frissebben, ügyesebben
viszi az ős reményt tovább,
hogy megtérve úgy hallgatom már
én is szavát, az ismerőst,
mint szerelmes, kit szerelmese
a vallomásban megelőz.