Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 9. szám · / · Figyelő · / · Karinthy Frigyes: Földi Mihály: A meztelen ember
De mindezeken túl s most már olvasón és kritikuson innen az örök Szellem bármelyik szerény képviselője, aki, mint ilyen, harcos és elkeseredett ellenfele a gyalázatos korszellemnek, kell, hogy meghatottan nyujtsa bajtársi kezét a szerző felé, ha ráeszmélt a szándékra, ami e gondolatokból és érzésekből könyvet teremtett. Ne becsüld le a szándékot, különösen ma ne: még te se finnyás esztétikus, aki a mikénten nyargalsz a mi rovására: voltak a maihoz hasonló idők, amikor a szándék maga olyan műveket inspirált, mint az Ember Tragédiája. Teológiai sejtelmektől függetlenül Földi Mihály ma, a lelketlen anyagimádás korában ama ritka Hitet és Meggyőződést képviseli, mely fajtánk sorsának Megváltását a külvilágot s annak gépiesen megszabott rendjét megváltoztatni képes emberi szellem erejében vallja és hirdeti egyenrangú erőnek a sorssal, s méghozzá a Szónak, az Igének jegyében - s ebben a hitében, a maga gnosztikus nyelvén, egy malomban őröl minden igaz művésszel, legyen az költő, vagy tudós, tagadó, vagy állító, akinek a szenvedélyes rögeszme vezeti kezét, tollát, vésőjét, építőkanalát és romboló csákányát, hogy az embernek dolga és hivatása van ezen a világon. Az út, amelyen Földi Mihály jár, árkokkal aknázott, de kevesek útja s rajta még elbukni is dicsőségesebb, mint kitaposott ösvényeken elsőnek futni be - nehéz ez az út, jól tudom, s egyre szűkül, ahol emelkedik: a végén egyetlen lélek fér el csak rajta, elől, az élen, s Földi Mihály, az el nem bukott utitársak közt még zsákjában hordja a marsallbotot.