Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 9. szám · / · Figyelő · / · Karinthy Frigyes: Földi Mihály: A meztelen ember
A kritikussá józanult olvasó (túl az előadás szuggesztív erejének bűvkörén) igennel és nemmel válaszol fenti kérdésre. Ami Juhász Péterrel az író jóvoltából történik, pokoljárás és megdicsőülés, szikrázó összeütközése más lelkek rohanó elektronjaival (különösen a harctéri élmények leírása brilliáns) eredeti és újszerű keretbe állítja be a nagy problémát: a kaleidoszkop ismert köveiből kristályrajz alakult ki. Belső Történés, Külső Cselekmény és Meseszövés hármas tükrében. Kevésbbé sikerült a hős jellemének, emberi érdekességének beállítása. Talán éppen mert túlnagy várakozást kelt megjelenése a szinpadon: ahogy a csodálatos történet végigszáguld fölötte, tulajdon szereplése nem mozdul előre s végül is kielégületlenségben hagyja a nézőt. A rokonszenves kérdés, amivel ifjú rajongása felbukkan, a tiszta és ártatlan «miért?» először meghat és tiszteletet parancsol, mint ama szent és termékeny naivitás, ami a gyermekek és a tudósok lelkében válik világító fáklyává - de később, mikor ezt a «miért?»-et állandóan és gépiesen ismétli, anélkül, hogy mentorától, az írótól függetlenül felelne rá, vagy legalább is komolyan odafigyelne a lehetséges válaszokra, kezdünk nyugtalankodni, hogy ez a Faustnak és Szent Ferencnek házasságából származott ivadék meglehetősen messzeesett mindkét fájától: Faustnak túlságosan naiv, Szent Ferencnek túlságosan kedélytelen. Végül is úgy hatnak ránk ezek a mindenáron és minden helyzetben feldobott «miért?»ek, amik olyan kérdésekkel kapcsolatban sem maradnak el, amelyek nem lévén metafizikai természetűek, igen jól és könnyen megfejthetők (csak nem kell elszaladni a válasz elől), mint a népszerű és világhírű zenebohóc, ismert «wa-r . . u . . u . . . . um?»-ja, ami persze, a maga helyén, mint humor, nagyon mulatságos, de kevés egy szent szájából, ha nem is aranyszájú szent az illető.