Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 9. szám · / · Figyelő · / · Karinthy Frigyes: Földi Mihály: A meztelen ember
Helyesebben az utóbbiakat és ezek közül az egészen gyanútlan olvasót, akit - még ha ismerte is a trilógiának készülő mű bevezető kötetét («Isten országa felé») - azzal fogott hozzá, isten nevében, a Meztelen Emberhez, hogy bár jelképes alakok kísértetjárásával regényesítve, mégis csak reális történetet kap, eleven életet, emberi figurákkal, még hozzá ismerősökkel, hiszen Földi Mihály díszleteit az úgynevezett «korrajz» műfajában állítja fel. Az ilyen olvasó nagyon hamar ráeszmél, hogy beállítottságát át kell szerelnie, sőt le kell szerelnie, az író ezúttal nem kíséri őt peripatetetikus módon, megszokott életútján, hogy a közönséges dolgok közt járván, figyelmeztesse a dolgok mögött élő rendkívüli, néha rejtelmes erőkre. Az olvasónak ezúttal ott kell hagynia mindennapos életét és gondjait és követni az írót olyan vidéken, ahol csak a vezető ismeri ki magát: néhány oldal s átrobogva a kritikus határon, mely a racionális és irracionális mennyiségeket és minőségeket elválasztja, kellős közepén vagyunk a Birodalomnak, amelyről eddig kétféle utazó adott csak híradást: a matematikus és a költő.