Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 8. szám · / · FIGYELŐ

LAPSZEMLE

Ki merné akár Berzsenyit, akár Vörösmartyt katolikusnak minősíteni... olvashattuk a Nyugat utolsó számában. Valóban merészség lenne Berzsenyit katolikusnak minősíteni, Berzsenyit ugyanis evangélikusnak keresztelték. Jelen sorok írója, bár meglepetéssel olvasta a merész kérdést, bizonyos tekintetben igazat ad szerzőnek. Katolikusnak nálunk nem annyira a születés, mint a környezet és a hanghordozás szerint osztályozzák az írókat. Bár felületességéért megróná a kritikust, a hirhedt dunántúli alkatra gondolva, talál mentséget számára; annál is inkább, mert azonos a cikk írójával.

*

«Korunk», Richard Wagner és napjaink, Hartmann Géza: «Wagner zeneileg - miután anyaga törvényszerűségeinek rendeli alá magát - forradalmi jelentőségü.»
 
Ugyane cikkből egy egész fejezet:

«1933-ban, 50 évvel Wagner halála után helyét a zenetörténelemben még viágosabban látjuk, mint századunk elején. Ugy a mezőgazdasági tőke, (amely még ma erősen monarchisztikus) mint a nehéz ipar szívósan kitartanak Wagner mellett. Az elsőnek tetszik a szenvelgő páthosz, a pompa, s a Wagner-féle muzsika orcheszterének harsonái; a másodiknak elsősorban a wagneri művek nagy formái: a technikai kiállítás, «az imponáló méretek», a hosszadalmas tartam, az óriási apparátus s muzsikájának orgiasztikus jellege. Mindezek olyan vonások, amelyek közel állnak a nehéz iparhoz. A «mondai lim-lom»-mal szemben ugyan szkeptikusan viselkedik az ipari tőke, a kiállítás raffinációi azonban megfelelnek szellemének... Egész más a viszonya a banktőkével. A könnyebb fogalmakkal dolgozó financie (?) számára, akinél a milliós üzleteket gyakran a két egymás mellé helyezett számoszlop fejezi ki s akiknek a szelleme éles, röviden formulázott spekulációkban nyilvánul - ezek számára Wagner ésszerűtlen és unalmas. Ezek a körök Wagnert nem szeretik, nyugat felé orientálódnak s szórakoztatóbb komponistákat keresnek, formás equilibristákat és esztétikusokat, mint pl. Stravinsky, Milhaud stb...»

*

Egy folyóirat («Uj Virradat»), mely szépirodalminak, művészetinek és kritikainak mondja magát, miután helyzetképet vázol föl, - «Véresszájú demagógok és álforradalmárok hízlaldája a világ» -, így ad programmot «Lépésről-lépésre megyünk előre s visszük a magyar rög vadvirágait is bekapcsolva a körénk csoportosultak csokrába fűzve. Ma még csak dal s egy-egy nyögésszerű próza terem a rögön, de hiszem, hogy a jövő nemzedék már erősebb és tökéletesebb képet ad az elrejtett magyarságról önmagának is, a nagyvilágnak is, hogy nem lesz honolulu a magyarság.»

Ilyen bevezetés után egy-egy minta a dalból s a nyögésszerű prózá-ból

1. Dal, nyelvtani hibával: «Nőnek a tavaszi vágyak Kettőznek a régi árnyak Szobám ablakát kitárva Szívem régi zenét várja»...

2. Próza (az Ó, Istenem! - című novellából; a cím onnan való, hogy a novella főhőse a végén ezt mondja: Ó, Istenem!): «... A pillanatok, így szemtől-szembe, a meglepődés órái voltak.» Ó, Istenem!...

A «Fáklya» c. folyóiratból: «A háború előtti béke hosszú korszakában az anyagi jólét zavartalan élvezhetése elszoktatta a nyugati népek széles tömegeit a gondolkodástól.»