Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 8. szám
Megtört a jég, szabadon csillog
a viz, a téli rab,
tört üvegként csörömpöl benne
még a sok jégdarab.
Jeges a víz, de benne vígan
fürdik a magliba,
szépíti tollruháját, készül
a libalakziba.
Ott lesz az a jeges víz partján.
Nászi ágy lesz a hó.
Nem kell oda, két liba kell csak:
egy gunár, - egy tojó.
Szerelmük nem valami gyengéd,
kissé erőszakos:
kontyoncsípi a hím a nőstényt
s a hátára tapos.
Egy szikrát sem szemérmesek:
láthatja a világ,
hogy tartják fenn az ősi fajt
a szép fehér libák...