Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 6. szám · / · FIGYELŐ

LAPSZEMLE

Egy új diákregény címen jelent meg kritika a Budapesti Szemlében Péter Károlynak A sárházi csata című művéről. «A sárházi csatá-ban nincs semmi misztikum, semmi magasabb eszme, s mint a legtöbb becsületes regény, nem ad mást, csak mesét.» Már majdnem elkönyveljük, hogy a Germinal, vagy a Háború és béke a becstelen regények alfajába tartoznak, amikor földereng emlékezetünkben, hogy közvetlenül az idézett mondat előtt ezt a másik mondatot olvastuk: «A jelenet szimbólikája nyilván arra szolgál, hogy felhívja figyelmünket a regénybe rejtett mélyebb értelemre, amely a mesén keresztülsugározva, azt kiemeli egyszeri adottságából s egyetemes jelentőségűvé fokozza.»

Ennek a mondatnak értelme ugyan nincs; de annyi haszna mégis van, hogy hatálytalanítja az utána következőt, illetve a föntebb idézettet.
 

Ugyanez a kritika azt mondja, hogy A sárházi csata «párdarabja, vagy helyesebben ellendarabja Móricz Zsigmond Forr a bor-ának». «Csakhogy Péter Károly diákjai tisztább levegőt színak...» Szóval a becsületes regénynek más kellékei is volnának, mint az, hogy csupán mesét adjon. Fontos még a tiszta levegő is. Bár tiszta levegő szempontjából nem csak a Bovaryné, vagy a Nana, hanem még a Sárházi csata is tökéletlen. «Egy két árnyalattal erősebb a fiúkban és leánytársaikban is az érzékiség, mint szeretnők.»
 

Ugyancsak a Budapesti Szemléből A szavak dramaturgiája című tanulmányból; «Pusztán értelmi szempontból mérlegelve, a szó lehet tárgyias és tárgyilagos. Például ebben a mondatban: Páratlan napokon zárva. - a páratlan írónak olyan pontos, világos, egyértelmű, elvont és egyúttal valóságos jelentése van, hogy éppenséggel drámaiatlan. De tegyük föl, hogy akár a mindennapi életben egy fiatalember meglát egy szép asszonyt, s amikor kérdezik tőle, milyennek találja, azt feleli: páratlan. Ez már nem tárgyi megállapítás, hanem drámai nyilatkozás, mert érzelmi állásfoglalás van benne, s azonkívül akármilyen szép az illető asszony, okvetlenül van benne emocionális túlzás, ami a «páratlan napokon zárva» páratlanjában semmiesetre sincsen meg.»
 

A Társadalmi Szemle József Attiláról: «Elemezzük pl. Külvárosi éj c. versét... A költő úgy látja, hogy a szövőszékek a holdfény fonalával «szövik szövőnők omló álmait». Hogy a szövőnők nemcsak álmodozni szoktak, hanem heti kb 10-20 pengőért sorvadnak a szövőgépek mellett, arról itt nem esik szó! » Így rója meg a költőt a kritikus. Bár az «elemezett» vers a külváros lakóinak nyomoráról szól!

«Röpcédulákkal egy-egy elvtárs iramlik át. Kutyaként szimatol előle és mint a macska fülel hátra» - idézi a kritikus ugyancsak a Külvárosi éj című versből. És megbotránkozik: «Kedves hasonlatok az állatvilág köréből. » Úgy kell a költőnek, miért nem írta azt, hogy az elvtárs oroszlánbátorsággal megy előre és sasszemmel néz körül, - ez már nem lenne sértő a szocialista kritikus szerint sem a proletárra nézve, mert a sas a madarak, az oroszlán pedig az állatok királya.
 

A Budapesti Hírlap «kiváló esztétikusa» «Csók István és Hubay Andor» művészetéről értekezik. (Hubaynak csak 16 sorral szánva többet, mint Csóknak.) A cikkben ilyenféléket olvasunk:

«A belépőt mindjárt egy női fej szólítja magához... Egy másik kép férfit ábrázol... fapipa a szájában, szinte hallani a szippantását; ki lehet találni, hegy mire gondol... Egy képen fürdőző nő... szinte látni körülte a férfiak tekintetét;... az egészen édes erotika ömlik el, melyet jól egészít ki a hátul nyugtalanul csapkodó hullámok zenéje.»
 

«A Nyugat helytelen helyesírása.» A Magyar Nyelvőr legújabb száma két helyesírási hibát ró meg, melyeket «Az Elnök» című novellájában Kosztolányi Dezső követett el, «akiről pedig elmondhatjuk, hogy a magyar nyelvű előadásnak, a magyar költő és szépprózai stílusnak nemcsak gyakorlati mestere, hanem elméleti szakértője is». Először is azt írja: «bérkocsin hajttattam haza», holott nyugodtan írhatná, hogy hajtattam, hisz «csak nem képzelhetünk olyan bárgyú olvasót, aki úgy értené, hogy a bérkocsin az írót hajtották haza». A másik hiba az iron, amit írón helyett rövid i-vel és o-val szedett a szedőgép. «A hibás képzés romboló hatása kiterjed a művelt ember kiejtésére és írásmódjára is. Álljuk útját a helytelen helyesírásnak, akár tudatosan, akár öntudatlanul is jött divatba.»