Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 6. szám · / · FIGYELŐ · / · Illés Endre: A TÖRTÉNELMI REGÉNY KONJUNKTÚRÁJA

Illés Endre: A TÖRTÉNELMI REGÉNY KONJUNKTÚRÁJA
2.

A történelmi regény utolsó nagyobb európai hulláma a német neo-romantikával jelentkezett. A naturalizmus sötét kuckóba térdepeltetett seregnyi érzést, gondolatot, írót. A megujhodó romantika azután leoldotta a szellem láncait s hangjára eszméltette az írót, aki már tehernek érezte a nyers valóság művészi szentségét.

A több hadszíntéren folyó harcban a tegnapi s a mai író természetesen másként nyúlt már a történelmi anyaghoz, mást is látott benne, mint az angol vagy francia romantikusok, s más céljai is voltak, mint Walter Scottnak vagy Victor Hugonak. A történelmi regénynek az a típusa, melyet Scott teremtett meg, s amelyen csakhamar egész Európa eltanult tőle, a preromantika művészietlen kalandregény típusa után, a letűnt korok s régi hősök valóságos életét idézte ugyan, de hangszerelésében elsősorban mégis ruhák, régiségek, lovagvárak, folklorisztikus kuriózumok, elfeledett életformák s minden multbeli egzotikum minél változatosabban, dúsabban, színesebben felrakott gazdagságára törekedett, mondanivalója pedig, amely sokkal igénytelenebb volt, semhogy áttörjön ezen a dekoratív történelmi pompán, egy-egy anekdota, monda, vagy babona kissé szikes talajából sarjadt. Újrapergetett életre támasztani az elporladt hőst, ezer apró jellemző vonással megeleveníteni a letűnt kort: az újabb történelmi regény már nem érte be ezzel a rekonstruáló munkával, - elmúlt korok káoszából, sírbaporladt és sírjukból föltámasztott hősökből a mindig változatlan, örök emberi vonásokat kiemelni s kicsendíteni, az ewig Menschliche dokumentumait megtalálni s felmutatni: ez lett az emberibb s a művészibb cél. De nemcsak az örök emberi dokumentumok s nem csupán a heroikus életérzések edénye az új történeti regény. Érzékeny műszer is, mely amint lázgörbéjét, szívverését, lélekzését úgy jegyzi fel, hogy az elforduló korong grafikonjairól a jelen kríziseit is leolvashatja a figyelő szem; tükör, mely a multba vetít vissza, s kritika, mely a mint dolgok felől szól a jelenvalók felé.

S ezzel veszedelmes területre tévedt a történelmi regény. Mert ha Scottéknál a dekoratív történelmi pompa örvénye szinte nyomtalanul elnyelt minden mélyebb emberséget, a német neoromantika történelmi álöltözetű társadalomkritikája viszont azt a történelmet sikkasztja el vagy torzítja hamissá, amely valóban élet volt egykor, s igen sok pontján más élet, mint a mienk, más ember, más lélek, mint a mai.

S idehaza?

A feltételek ugyanazok voltak. A naturalizmus napja ragyogott az égen s ez a nap valóban éltető meleggel sütötte a magyar regényt, Az írók ellesték, megtanulták, begyakorolták a naturalista regénytípus néhány kitűnő receptjét s mindjobban idegenkedtek a kísérletektől. Új minták után formálják az anyagot? Miért? Amikor a régi oly kitűnően bevált. A naturalizmus valóságábrázolása nemcsak hogy nem támasztott semilyen romantikus ellenáramlatot idehaza, de az új Józsuák megállították még a napot is: a naturalizmus napja valóban nem szállhatott le még most sem minálunk. Áll a magasban, mintha odaszögezték volna. Magyar neoromantika? Az új magyar romantika intermezzója véglegesen kimaradt.

Jelentek ugyan meg írások, melyek nem a naturalizmus szellemében fogantak. Kitűnő s elsővonalbeli munkák. Történeti regények is. De ezek az írások - kisebb-nagyobb fénnyel - csak önmaguk életét élték. Mögöttük nem élt s nem hatott semilyen egységes szellem összefogó ereje.

Már az irodalmi félmultból világít Laczkó Géza nagyszerű nyelvi kísérlete a történelmi regényben a Német maszlag, török áfium. De Laczkó regénye: kék virág az impassibilité gomblyukában. A márvány dermedt hullámaiba álmodott magányos életével inkább visszafelé, a Salammbóval tart rokonságot, - s nem egy elmaradt új magyar romantika előőrse. Kosztolányi Véres költője és Móricz Tündérkertje (a vele összefüggő Nagy fejedelemmel): két téma, mely a két író legsajátabb sajátja; rábukkantak, ki nem tudták adni többé a kezükből; belső szükségszerűségből került ez a két írás az övrjükbe; de folytatás nélkül is; a kristályosító, központi probléma a lényeg, s merő véletlen, hogy mindkettő elválaszthatatlan történelmi miljőjétől. A császári dilettáns, a véres költő regénye épp annyira s legelsősorban csak lélektani probléma s lélektani regény, akár az Édes Anna. Báthory és. Bethlen figurái pedig a legerősebb, legfényesebb, legösszefogóbb szimbólumai azoknak a figuráknak, akiket a Móricz-övr szétszórva felvillantott: a Turi Daniknak, Szakmáry Zoltánoknak, Matolcsy Miklósoknak.

Történelmi regény?

S van, akinek a történelem is csak saját magát juttatja eszébe. Mintha szimfónikus zenekarral egy pásztorfiú vékonyka sípját akarná megszólaltatni valaki: ilyen megvesztegetően reménytelen kísérletek Krúdy Gyula s Zilahy Lajos lehelletszerű történelmi pasztelljei A Mohács a kor fűszeres, szagos, párálló, szinte monumentális kulináris képe. A Szépapám szerelme a magyar szüretek mustszagának, a délibábként remegő tájleírásoknak s Zilahy örökegy lányfigurájának s fiúfigurájának regénye, II. József uralkodásának, temesi csatájának s futásának meglepő, egészen indokolatlan, de éppen csak meglebbenő háttérfüggönyével.