Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 4. szám
Zöld mezőben sárga boglárka virágzott. -
Akkor még tenéked semmi sem hiányzott.
Volt apád, volt anyád, három kis testvéred,
tiszta kis patakként csobogott a véred.
Ettél és aludtál, éltél napról napra,
nem feküdtél búra, nem keltél bánatra.
Ingben és mezitláb mentél a mezőre,
néztél a kék égre, a fehér felhőre.
Zöld mezőben sárga boglárka-virágot, -
de már észre vetted ezt a szép világot ...
Mért is vetted észre a zöldben a sárgát, -
gyermekkorod édes, csendes boldogságát?
Mihelyt észre vetted ezt a szép világot,
elkezdődött a te boldogtalanságod!