Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 4. szám
Álmomban, kedves, egy szál ingben voltál,
csakúgy sugárzott tested ifjusága,
felvettél mint egy csecsemőt az anyja,
le is letettél szép lassan az ágyra.
Az ágyra tettél és fölém hajoltál,
néztél, csak néztél hosszan a szemembe,
hosszan és mélyen, én meg mint az égbe,
néztem csak vissza, mint angyal a menybe.
És aztán, mintha nem is lettem volna, -
csókká változtam, csókoltam a tested ...
Ilyen az álom: tán arra a csókra,
melyben fogantunk, - arra emlékeztet.
Igy forraszt össze anyát szeretővel,
igy forraszt össze fiukat apákkal,
múló éltünket az örök élettel,
szerelmünket a halhatatlansággal.
Igy emlékeztetsz az örök életre,
igy eszméltetsz a halhatatlanságra, -
álmomban, kedves, olyan voltál hozzám,
mintha te hoztál volna e világra ...