Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 4. szám
Nagy májusi eső után,
zörgő, dobáló szekeren,
együtt mentünk Terka meg én.
Talán az volt a szerelem ...
Terkával csúfoltak a fattyuk:
ne tagadd hogy a szeretőd!
Én úgy szégyelltem magamat,
azt hittem hogy elnyel a főd.
Jó volt Terkával egyszekéren.
Szép volt a megmosdott határ,
szürke felhőn páros szivárvány,
naptükröző pocsolya, sár.
Terkát már nagyon elfeledtem, -
tán szöszke volt, a szeme kék;
de még üdén csillog előttem
a nedves, bujazöld vidék -
a fűből kígyóhagyma szökken
szárba-virágba hirtelen
s rezgeti vízgyöngyös fejét. -
Talán az volt a szerelem ...