Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 3. szám · / · FIGYELŐ · / · Kosztolányi Dezső: KARINTHY TORZÍTÓ MŰVÉSZETE

Kosztolányi Dezső: KARINTHY TORZÍTÓ MŰVÉSZETE
Gúny és alkotás

Csakhogy az ő irodalmi torzképei egyáltalán nem mókák. Bírálatok ezek egytől-egyig, álarcos vagy álruhás bírálatok, a bírálatok legnemesebb fajtájából valók: az alkotást nem fogalmakkal és elméletekkel jellemzik, hanem érzékileg és érzékletesen. Egy igazi alkotást a kontárműtől az különbözteti meg, hogy érzéki és érzékletes, hogy tetszetős volta ellenére sem a felületen mozog, hogy sokkal több van mögötte, mint sejtenők. Ismerjük a tarka-színpadok művészeit, akik csalódásig tudják utánozni egy színész hangját és tagjátékát s azokat az ötletes stílus-bohócokat is, akik oldalakat tudnak írni ennek vagy annak a modorában. Ez a műfaj régi. Már La Bruere elmésen torzítja Montaigne-t. Flaubert és Proust is kedvét lelte ilyen játékban. Mostanában a franciáknál Muller és Reboux műveli, a németeknél Alfred Neumann, az angol nyelvterületen Leacock. Az ő munkájuk többnyire pastiche - utánzás a megtévesztés szándékával - paródia - a fintor túlcsigázása - travestia - a fönséges lecsökkentése alacsony szintre - vagy e három műfaj keveréke. A műfaj sehol sem oly egyéni és élő, mint Karinthynál. Ő a szó hétköznapi értelmében sohasem «utánoz». Nem egy regényt, nem egy verset figuráz ki, hanem - az egész mű, az egész művészet velejét. Akkor sem ez a végcélja. Bohókás szövegében, akár a jó versekben, mindig kiszökken egy részlet, mely mintegy vezérdallama mondanivalójának s valahova messzebb mutat. Egy régi Zola-torzképére gondolok, melyben váratlanul ezt a természetfestést olvasom:

«Fülledt és fojtó volt a levegő, mindenféle virágok szagváladékokat leheltek ki magukból, nemi betegségekben szenvedő pacsirták nyöszörögtek az ágakon.»

Ez a részlet jelképpé válik. Elgondolkoztat bennünket és megdöbbent. Leleplez valamit, amit addig nem láttunk ennyire világosan. Torzképeit oly alaposan átgondolja, oly keményen építi föl és szerkeszti meg, hogy végül - elolvasásuk után is - távlat nyílik elénk, mintha magasban jártunk volna és kilátótoronyból néztünk volna le a lapályra.

Kétségtelen, az olvasók zöme csak a külsőlegest és mulatságosat vette észre ebben a korán népszerűvé vált műfajban: a stílus-torzítást. iJgy nevettek rajta, hogy belefájdult a véknyuk. Micsoda ördöngős egy tréfamester, aki így kizsigerel mindenkit.