Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 3. szám

NADÁNYI ZOLTÁN: ŐSERDŐ

Százezeréves terebélyek,
bozótok, csalitok.
Százezeréves ez az erdő
és benne a titok.

Homályos erdő, sürü indás,
forró és fullatag.
Csak csúszni lehet itt, mezítlen
testtel, mint a vadak.

És hallani sok tarka trillát
és sok fekete neszt.
És egy-egy inda meg-megindul
és szisszenés ijeszt.

És néha azt se tudni: csend ez,
vagy fülsiketitő
zúgás? És dél van-e, vagy éjfél?
Itt megállt az idő.

Birkózom óriás indákkal
és megfog egy hurok.
Éa nem tudom, kígyó, vagy inda.
És meg se mozdulok.

Csak állok, bámulok meredten
és az indákon át
soká, soká virágnak nézek
egy vad tigris-pofát.

Szorít a kígyó, néz a tigris,
most már mi lesz velem?
Ó, szörnyüszép erdő! Halálos,
halálos szerelem.