Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 3. szám

NADÁNYI ZOLTÁN: PÁNIK

A töltésen, biciklin, vad iramban, meztelenül,
zöld ingem a kezemben, úgy rohantam, mint aki a világból menekül.

Akkor szakadt el a szádtól a szám, a kezem a kezedtül
és sose perzselt még olyan veszettül
a nyár! Tüzes pernyéjét fútta rám.

Baloldalt vékony füst szállt a magasba,dobálták rá a galyat, meg a szöszt.
Egy nénike jött a saláta közt,
fakő fejkendő és fedeles kaska.
Egy asszony gyomlált, babrált a tövekkel,öreg vasútas ingujjban kapált,
valaki messze-messze kalapált.
És egy szekér ment tengericsövekkel.

Nem értettem. Micsoda őrület!
Hát mért nem hagyják ott azt a tüzet!
mért nem szaladnak szét, ahányan vannak!mért nem dobják el a kapát, a kaskát,
a kalapácsot, mindent és rohannakóbégatva a réten szerteszét!
mért nem boritja fel szekeréta szekeres a piros garmadával!
Hogy nem ragadja őket is magávalez a pánik!
ez a pánik!