Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 2. szám
Jogod van mindenhez, jogod
míg ezt a köntöst hordozod
ezt a hatalmat, örökséget,
ezt a lobogó szegénységet,
mely homlokodra annyiszor csap,
szorit parázsló koronát
és nyomja markodba a düh vad
tüzvésszel töltött jogarát.
Légy büszke rájuk, szivbeli
vágy, jog, hatalom jelei,
országé, melyért küzdened kell
bitorló vad szörnyetegekkel, -
fölkészülj rá, - hogy ki se lásson
az aljnép szürke köpenyét
teritsd válladra s vedd kezedbe
a mesék minden fegyverét.
Kigyózsirt, lószőrt, őseid
fondorlatát, tanácsait, -
kivül a falkán: hős, szabad vagy,
ha győztél, ne félj, föloldoznak,
légy ravasz hát, ha kell kegyetlen!
- csodát kell mivelned, csodát!
mert ha nem: körben kilenc hóhér
emeli máris pallosát.
Ó szép, ó édes, büszke jog
megvetni minden gazdagot!
gőgjük fönfénylő ékességét,
kedvük bódító közelségét,
mint egykor ők anyád kendőjét
s paraszt édesapád szagát -
s érezni jó bosszut mögötted,
hü hadat, mely tüzel, kiált.
Eljuss bármeddig, le ne tedd
ezt a köntöst, mely fölemelt,
ezt a koronát, soha semmi
ne legyen ölég engesztelni, -
a lázadást, mely ama végső
órán is dacosan mered
készitve összezárt fogakkal
Konok, kemény kérdéseket.