Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 1. szám · / · Figyelő · / · Fordítások
A könyv címe helyesebben ez lehetne: A zsidók Oroszországban. Igaz, hogy a történet Pétervárott játszódik, de mégis az oroszországi zsidók életsorsáról, fölfejlődött generációkról, az elnyomott dédapák hatalmassá gazdagodott fiairól és ezeknek a parvenü, hitehagyott liberális zsidóknak tragikus sorsú, gyökértelenül ide-oda kallódó fiairól és leányairól van szó. Asch Pétervár, Varsó, Moszkva trilógiájának eredeti sorrendjében ez az első kötet. A Káldor-kiadóvállalat azonban, nyilván irodalompolitikai szempontból, a harmadik kötetet jelentette meg magyarul elsőnek, s meg kell jegyeznünk, hogy ez a sorrendváltoztatás, ha egyébként helyesnek is bizonyult, az olvasó számára semmiesetre sem kívánatos. A Moszkva-kötet története a nagy orosz forradalom első éveiben játszódik, a Pétervár története pedig a forradalomelőtti időket jeleníti meg előttünk. Az olvasónak könnyen az lehet az érzése, mintha visszafelé lapozna a könyvben. A mese a végén kezdődik, s így csak vagy ezer oldal után jutunk el a kiindulási ponthoz. De mindezért a kiadó felel és nem a könyvek írója, Asch a cár árnyékából, Pétervárról indult el, hogy Varsó nyomorúságán át elvezessen bennünket a forradalmi Moszkvába. A trilógiából eddig a Moszkva és Pétervár jelent meg magyarul. Mind a kettő egy értékes író komoly, mondanivalókban gazdag, s magas művészi nívót reprezentáló alkotása. Ha a két könyv között értékelő párhuzamot akarunk vonni, akkor a pétervári történet javára billen a mérleg. A Moszkva-kötetben sok az elvi meggondolás, az író nem látja tisztán a zsidóság, a fehér-orosz arisztokrácia és a forradalmi proletariátus egymáshoz való viszonyát. Vannak fejezetei, amelyek üresen dagályosak, a figurák és jelenetek spekulatív konstrukció eredményei, s így nem egyebek szavak sorozatánál, szuggesztív erő nélkül valók. Schalom Asch százszázalékosan zsidó író, zsidósága adja élménygazdagságát, s művészi kifejezőképességével irodalmi formába tudja zárni mondanivalóit. A Moszkva-kötetben azonban Asch megpróbál túllépni az adott kereteken, a liberális zsidó érintkezést keres a szocializmussal, s azokon a pontokon, a hol a történetnek kulminálnia kellene, az író ellentétbe kerül önmagával. A történet ugyan sohasem éleződik ki a forradalmárok ellen, a hős, egy volt cári tiszt, végül is a vörös katonákhoz csatlakozik, s mégis a szocialista olvasó, joggal, ellenforradalmi velleitásokat szimatol a könyvben. Ugyanez a kettősség, tehát rendezetlenség, nem jelentkezik a Pétervár-kötetben. Schalom Asch, mint zsidó, látja és vállalja a zsidókat, nem lépnek föl benne pszichikai gátlások, nem kendőz el semmit, nem teoretizál tőle távolálló kérdések felett, s így sokkal maradéknélkülibben és művészibben tudja adni azt, ami saját magának és regényalakjainak lényege. Látja figuráinak hibáit és erényeit, természeténél fogva közelebb áll a beteggé nevelt Szaharijhoz, mint annak nagytekintélyű és kalandostermészetű apjához, Haimovics Gáborhoz és közelebb áll Chomski Baruchhoz, a tolestini zsidó hitközség hosszúszakállú, öreg elnökéhez, mint Oszipovics Salamonhoz, a «radikális» és híres pétervári ügyvédhez, de minderről elfogulatlanul és különösebb tendenciák, elvi mellékzörejek nélkül tud szólni s neki, a kimondottan zsidó írónak, ez adja meg a zsidóság faji, vagy vallási elfogultságain túl általános emberi és művészi jelentőségét. Nem akarattal ír zsidóregényt, de amit ír, azt így csak egy zsidó írhatja meg. Asch eljutott odáig, ahová minden igazán alkotó művésznek el kell jutnia. Ha sikerül magát kifejezni, akkor a sorsostársait is kifejezte. Az ő regényeiben sokkal inkább benne van a szgény zsidóság anyagi elnyomottsága, fanatikus hithűsége, forradalmi elkeseredettsége, a gazdag zsidók rejtegetett gőgje és síma alkalmazkodó képessége, mint a legtöbb, magát szocialistának nevező író rikoltozó pátoszában a proletariátus emberi küzdelme és a burzsoázia uralmi önkényeskedése. Schalom Asch nyugodtan beszél, s ebben a nyugalomban benne van egy egész emberréteg panasza, bizakodása és cselekvő ereje. S ennyi az író hivatása, tartozzon akármelyik nemzethez, kaszthoz, vagy osztályhoz, semmivel sem több, vagy kevesebb. Gorkij, például, hem azért érdemli meg a proletariátus ünneplését, mert nyakló nélkül dühöngött, rágalmazott, vagy szentimentálisan siránkozott a műveiben, hanem azért, mert a proletárok milliói, az ő osztályos társai, mint a teremtőképességüknél és lelki beállítottságuknál fogva jobb sorsra érdemes emberek jelennek meg nagyszerűen formált alkotásaiban. Az orosz írók nagy része közel áll Gorkij világlátásához és Schalom Asch sokban közel áll az orosz írókhoz. Embersége megbecsülendő társadalmi érték s az irodalma komoly művészi teljesítmény.
A könyvet Gergely Janka fordította egyszerű nyelvezettel, szépen és kifejező erővel.