Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 1. szám · / · Figyelő · / · Regény és széppróza

Illyés Gyula: A döntés felé
Gereblyés László németországi riportkönyve

Pár esztendeje Oroszország volt a nyugati olvasók képzeletvilágában olyan ködös terra incognita, titokzatos erők játékának olyan meseszerű területe, mint aminővé ma Németország, a fegyelem és rend szinte otrombán világos hazája kezd szemünk előtt sötétedni. Mi történik Németországban? Jelen sorok íróját több csapás között nem utolsó helyen azzal sújtotta végzete, hogy hazánk valamennyi napilapját reggelenkint figyelmesen átolvasni kényszerül. Valamennyi lap naponta oldalakat szentel a német helyzet ismertetésének. Bevallhatom, hogy már annyit sem tudok, mint eleinte? Terjedelmes riportokon, jelentéseken és statisztikákon gyötörtem át magam s zavarom csak növekedett, a cikkek számával egyenes arányban nőtt. Politikai nagyságok nyilatkozatait olvastam, nagyságokét, akik a következő lap hasábjain szószátyár kóklerokká törpültek. az izgató kérdésre - hogy mit hoz a holnap - itt az előbbi lap jelentéktelen törpéi adtak csalhatatlan választ, jóslataikat gazdasági és tömegpszichológiai kimutatások seregével támogatva.

Gereblyés László könyvében azért lapoz tovább bizalommal az ember, mert nyoma sincs benne ilyen fellengős deklarációknak. Megszólaltatja a német népet, de érdekes és rokonszenves módszerrel nem a nagyokat, hanem magát a népet, az első munkást, szociáldemokratát és kommunistát egyaránt, az első hitleristát, diákot és kispolgárt, akivel a véletlen összehozza. Ennek a mindent elülről kezdő, deduktív módszernek persze csak akkor volna abszolút hitele, ha a felsorolt esetekből legalább matematikai valószínűséget vonhatnánk. Ezt a lehetetlenséget pótolja az író megbízhatósága, aki láthatólag valóban nem válogat; és szerénysége, ahogy minden véleménynek elfogulatlanul helyet ad. Ha csak egy-két szervről is, de ezekről hű keresztmetszetet nyújt és így következtetni enged az egész test belső képére.

A könyv életképek, néha szinte zsánerszerű képek sorozata, azzal a megkötéssel, ami aztán az irodalmi hitel rovására is megy, hogy az alakok konokan csak világnézeti dolgokról beszélnek, hát valóban lehetséges, hogy Németországban már a szerelmesek is csak világnézetről beszélnek. Tehát a szereplők kivétel nélkül valamely párt vagy irányzat tagjai, semleges lélek ezek szerint egész Németországban nincs (ez is elképzelhető).

A legelső, ami e beszélgetésekből kiderül és a módszert dícséri, az, hogy az egyes pártok híveinek szelleme mennyire különbözik a párt hivatalos szellemétől. Legtöbb párt szigorú kerítése tengerre épült, alatta szabadon hullámzik a tömegek árama. Legkirívóbb példa a kommunista és szociáldemokrata tömegek és pártok viszonya. A pártok éles harcban állnak egymással, a tömegek - s ez természetes is - az adott pillanatban rendszerint megértik egymást; a szociáldemokrata munkásság, Gereblyés példáiban, egyre nagyobb rokonszenvvel vonzódik a kommunistákhoz. Gereblyés nem mondja ki, de könyvéből kiviláglik, hogy ebben a jelenségben látja Németország közeli jövőjének, a döntésnek első mozzanatát.

Ez a sejttetés, melyet az objektivitásra törekvő marxista író csak itt-ott gyaníttat adja a szerkezetét, a tengelyét az egész könyvnek, mely különben elég laza; a már témájuknál fogva is szétkívánkozó fejezeteket nem tartja össze sem biztos írásművészet, sem az a felfedezési láz, állandó frissesség és változatosság, melyet utazó riportereink oly kitünően tudnak adagolni. Gereblyésnél a leíróval kemény küzdelmet folytat a szociológus. Stílusának helyenként való fogyatékosságát, mely főleg az alakok naív jellemzésében nyilvánul, mentheti, hogy a könyv, a jelek szerint, egy-két hét alatt készült: a nyárvégi eseményekről ad képet.

A könyv így is hasznos alkotás; a német nép nevében dörgő nagyok szólamai mellett tolmácsolja az alsó rétegek suttogását és szaggatott morajlását, melynek eddig magyar nyelven alig volt visszhangja.