Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 1. szám
Az akaratszabadság problémája minden korszak uralkodó tudományainak érdeklődését felkeltette, s különösen a filozófia meditált szívesen az akaratszabadság kérdése felett, anélkül, hogy a problémát elintézte volna. Én ezt vajudó kérdést most az analitikus lélektan módszerével akarom megvilágítani.
Az akaratszabadság kérdése különösen azért bírt nagy fontossággal, s azért vonta magára a filozófia és a vallástudományok figyelmét, mert olyan területekkel határos, amelyekbe istenhit, sors és hasonló problémák torkollanak. Az istenhit és a materializmus határköve ez a kérdés, s eldöntésében istenhivők és materialisták állanak egymással szemben. Túlságosan szűkre szabja előadásom kerete az anyagot ahhoz, hogysem az egyes korok filozófiai szemüvegén keresztül is megvilágíthassam a kérdéskomplexumot, mégis futtában megemlítem, hogy a görög «eimarmené», az etruriai «geniusz», a latin «fátum», vagy a keresztény eredetű «gondviselés» fogalom, metafizikai utakat jelölnek meg anélkül, hogy meghatározásaik az akaratszabadság kérdésének eldöntésére a legkisebb reményt nyújtanák. A klasszikus görög és latin korszakok tudós filozófusai között találunk olyanokat, akik évezredek előtt ösztönös bölcseségükkel megsejtették azt a választ, amit mai mélylélektani kutatásunk révén nyerhetünk. Seneca írja egyik levelében, hogy «vezérli a sors az akarót és vonszolja a nem akarót»; íme, a közösség az akarat és a sorsprobléma között csaknem modern lélektani megvilágításban. Platonnál is találunk olyan kitételeket, melyeket olvasva csodálkozunk, hogy korábban nem tudták precizírozni a szabad akarat kérdését. Platon azt mondja, hogy «nem a géniusz, a sors fog benneteket az élet útjain megnyerni, hanem ti fogjátok a mellétek rendelt sorsot megvalósítani». Ez a kitétel előreveti árnyékát a későbbi determinista meggyőződésnek, amely a pszichoanalizisre is támaszkodhat és amelyet tolmácsolni szeretnék. Ha a folklorét nézzük, a néplélek e kikristályosodott igazságai is mutatják a helyes útat a kérdés direkt megoldása felé. (Ki-ki a maga szerencséjének kovácsa; Segíts magadon, az Isten is megsegít; Szoktatni kell az Istent stb.)
A schopenhaueri meglátás, mint a teológiával szemben való éles állásfoglalás különösképpen közel hozza a filozófiai irodalom ezirányú eredményeit ahhoz a képhez, amelyet az akaratszabadság kérdéséről az elemző mélylélektan világító csóvájánál látunk. Schopenhauer egyik megállapítása szerint a sors, amely életútjainkat irányítja, abból az akaratból indul ki, amely a mi saját tulajdonunk, amely azonban itt olyan régióban hat, amely messze túl van egyéni tudatunk terén. Másik schopenhaueri megállapítás szerint az akarat lefolyása éppolyan törvényszerű, mint szükségszerű, akaratunkat tehát magasabbrendű «transcendens fatalizmus» irányítja. Annak ellenére, hogy Schopenhauer materialisztikusan gondolja el a kérdést, konkluziójába mégis metafizikai fogalmat visz bele, s akármennyire is küzd az apriori tudományos gondolkodásért, a «becsületes kutatásért», transcendens momentummal gáncsolja el tiszta gondolatmenetét.
A pszichoanalízis az előítéletnélküli, objektív kutatás munkamódjával felfedezett valamit, amit az előtte kereső filozófiai és pszichológiai iskolák nem ismertek fel, s ez: az emberi lélek anatómiája és fiziológiája, a szónak tapasztalati-lélektani, de nem morfológiai értelmében. A lélekelemzés a lélek szerkezetét és annak a külvilághoz való viszonylatát kutatja. E kutatásnak legfontosabb eredményei: a tudat, a tudattalan és a kettő között helyetfoglaló előtudat felfedezése és működéseinek megismerése. Sok meghatározásba dobják bele könnyelműen a tudattalan fogalmát még olyankor is, amikor nincsen ok valami lelki fenoménről a tudattalan disztinkciót adni. A tudattalan mint a lélek anatómiájának egyik sorsdöntő és az akaratjelenségekre nagy befolyást gyakorló tényezője, csak tartalmából és munkamódjából ismerhető fel. A tudattalan tartalmát azok az ösztön-energiák teszik, amelyek lélektanilag vannak feldolgozva, s a tartalmon kívül dinamikájuk is a tudattalanra jellemző kritériumokkal rendelkezik. (Eltolás, sűrítés, szimbolika stb.) A tudat minden cselekvésünk és összes érzelmeink kifejező, tudatosodási területe. A tudat nem közvetlenül érintkezik a külvilággal, hanem az észrevevő szisztémán, egy szűrőszerkezeten keresztül, amely megóvja attól, hogy a külvilág ingerei válogatlanul és közvetlenül a tudatba kerülhessenek; viszont a tudat és tudattalan határán is működik egy szűrő-védőrendszer, az előtudat, amely azoknak a nevelés útján kapott morális esztetikai instanciáknak depot-ja, melyek az egyént egész életén végig kísérik. Az előtudat szerepe visszatartani, elfojtani a tudattalanból feltörő és a tudatra nézve alkalmatlan ösztöntörekvéseket. A lélek anatómiájának tehát négy rétege van: a tudat, a tudattalan és egy észrevevési-szűrő rendszer (Reizschutzapparat), amely kétrétegű, s a tudatot, az ént védi a külvilág és a tudattalan kínos és távoltartható ingereivel szemben. Hogy a lélek anatómiájának vázolt rendszerébe vitánk anyagát bekapcsolhassuk, definiáljuk, hogy mi az akarat. Az akarat: törekvés, érzelem, vagy motilitás tudatosodására, levezetésére, mely tudatosodás a tudatban történik. Az akarat mint a lélek anatómiájából önként adódik, nem mindig ösztönös kívánság, hanem lehet erkölcsi törekvés is. Az akarat; törekvés egy a tudat síkja alatt létező lelki energia tudatosodására. Akaratunk, tehát cselekvésünk, vagy érzelmi megnyilatkozásunk mindig a tudatban vezetődik le és keletkezése a tudatréteg alatt helyetfoglaló erkölcsi és ösztönvilágot reprezentáló lelki rétegek tartalmától és dinamikájától függ.
Az akaratszabadság kérdését felfogásom szerint csak egyéniségkategóriák lelki szerkezete szerint lehet vizsgálni. Ezért egyenkint meg kell vizsgálni a legfőbb csoportok: az elmebeteg, a normális bűnöző, a neurotikus bűnöző, a neurotikus és az egészséges egyén akarati megnyilvánulásait.
Az elmebeteg szelleme a külvilág részéről hozzáférhetetlen, mert hiányzik az énnek a külvilággal való kontaktusa, melyet egészséges egyénnél, a Reizschutzapparat felső rétege: az észrevevési rendszer tart fenn; ugyanígy kikapcsolt, illetve nem működik a Reizschutzapparat alsó rétege: az előtudat sem, mert hisz az elmebeteg mindenre való tekintet nélkül képes oly ösztön reprezentánsok megnyilvánítására, melyeket egészséges egyénnél az előtudat morális tényezői visszatartanak. Eszerint az elmebeteg szabad akaratú, de szabad akaratának megnyilvánításába a Reizschutzapparat nem szólhat bele, ezért az akarat szabad, de keletkezésének feltételeiből hiányzik a morális gátlás, tehát etekintetben inkomplét. Az inkomplét szabad akarat egyúttal köz- és önveszélyt jelent.
A normális bűnöző lelki szerkezetéből milieu-tényezők folytán hiányzik az előtudat morális kötőfékje és ösztöntörekvései fennakadás nélkül átjutnak a tudattalanból a tudatba; az észrevevési szisztéma felső rétege ellenben működik, a külvilággal való kapcsolat fennáll, de a szocietás kárára. A normális bűnöző szabad akaratú, de szabadakarata ugyancsak inkomplét. (Nála csak közveszély van, önveszély nincsen.)
Menjünk egy lépéssel tovább az egészséges felé és beszéljünk a neurotikus bűnöző szabadakaratáról. A neurotikus bűnöző antiszociális tendenciái mellett lelki betegség tüneteiben szenved, vagy éppen bűnözése a lelki betegség jele. A neurotikus bűnöző Reizschutzapparatjának alsó rétege megvan, de a bűnözés idején felfüggesztett ennek szűrő működése, s ha kihagy, szabad az út a tudattalanból a tudatba. Szabad akaratát gátlás nélkül tudja megvalósítani, de a deliktum után helyreáll az előtudat funkciója s a morális ellenőrzés észrevevés miatt bűntudatot érez. A bűntudat és az azt követő lelki folyamatok következtében (bünhődési vagy bevallási kényszer), a Reizschutzapparat felső rétege időlegesen felmondja a szolgálatot és az önveszély említett jelei mutatkoznak. A szabadakarat megvan tehát a deliktum idején, létrejötte azonban szintén inkomplét.
A neurotikus tüneteiben sokszor inkomplét szabadakarat mutatkozik, de az ilyenkor felvillanásszerűen kikapcsolódott Reizschutzapparat munkamódja helyreáll, sőt fokozódik a cenzura, az ellentállás ereje és ekkor az akarat létrejötte komplét és az erős gátlások miatt a legkevésbé szabad.
Beszéljünk végre az egészséges szabadakaratáról, akinél a legharmónikusabban nyilatkoznak meg a lelki szerkezet ösztön- és erkölcsi tényezői. Gyakorlatilag egészséges embernél az akaratmegnyilatkozás minden pillanatban az egyén benső lelki struktúrájában működő rétegek korrelációjából adódik. Az egészséges egyén elméletileg relatíve szabad akaratú, gyakorlatilag akaratszabad, s csak apró tévcselekményei lehetnek, melyek nem öltenek antiszociális, vagy önmaga ellen forduló méreteket és ha igen, azt az egyén azonnal korrigálja. A szabad akarat komplét.
A szabad akarat tehát aszerint, ahogy a kórostól az egészséges felé megyünk, inkomplétből komplét lesz, a legnagyobb szabadságot elmebetegnél éri el, de itt a legkevésbbé komplét, legjobban kötött a neurotikusnál, relative a legszabadabb és teljesen komplét az egészségesnél.
Az akarat szabadsága és megkötöttsége a lelki szerkezettől, tehát belső tényezőktől függ. A belső tényezők jelentős része az előtudatban foglal helyet, ami viszont a szociális eredetre utal, hiszen oda a nevelés-milieu, tehát társadalmi tényezők implántálják. Az akarat szabad megnyilvánulását azonban nemcsak benső erőkké változott kültényezők, hanem igen sokszor tisztán társadalmi faktorok akadályozzák.
Társadalmi szempontból ezekből következően igen fontos a beszámíthatóság kérdése. Amikor a gyakorlati büntetőjog az elmebeteget nem bünteti cselekedeteiért, vagy tizenkét éven alul nem von bűnvádi eljárás alá, bölcseségével arra az álláspontra helyezkedik, amelyet a mélylélektani gondolkodás egyedül helyesnek ismer el. A Reizschutzapparat teljes vagy részleges hiányát azonban - éppen mert ösztönös rátapintás és nem pszichológiai iskolázottság irányítja a joggyakorlatot -, már nem respektálja normál vagy neurotikus bűnözők büntetésmódjánál és idejénél. Ezeknél a leggyakrabban teljes büntetőjogi felelősséget állapít meg, pedig a beszámíthatóság éppúgy mint a szabad akarat, mindig a tudat részvételétől, illetve a Reizschutzapparat szerepétől függ. Szabad akaratot csak helyesen nevelt egyénektől várhat minél több egészséges egyéntől irányított egészséges társadalom.