Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 1. szám
Látom a ködöket,
téli reggeleket,
hétfőket, keddeket,
napokat, heteket...
Nem irok verseket,
beteg vagyok, beteg.
Beteg vagyok, beteg,
nem irok verseket,
nem zengek éneket...
Csak egypár szót nyögök
vagy inkább köhögök:
beteg vagyok, beteg.
Régi időm elmult,
régi kedvem fordult.
Ki volt hivem elbujt,
hirem, nevem elhullt,
erőm veszni indult,
pénzem sohasem volt...
Mondd, van-e jussod már
hogy igy nyögj és kántálj
mint unott koldus-száj?
Ki hallgat terád már?
Naphosszat motyogd bár
hogy itt fáj, hogy ott fáj...
Künn a fagy közelit.
Öröm, gond közelít.
Karácsony közelit.
A hegyek hátait,
fenyőfák sátrait
ünnepre meszelik.
1932. december 10.