Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 24. szám · / · FIGYELŐ

Irodalmi Szalon

Most már elmondhatjuk, szinte intézménnyé gyökeresedtek azok a naponkénti összejövetelek, melyeket a Nyugat-Barátok Köre rendez tagjai és általában az érdeklődő közönség számára. Nem tömegszórakozás, inkább egy élite-közönség számára való s annak kívánalmait kielégítő előadások sorozata, amely tájékozást nyujt a tudomány és élet új kérdéseiről, modern életbevágó problémák új szempontjairól, a magyar irodalom és művészet új alkotásairól és égető vitapontjairól. Kiváló tudósok adnak elő a maguk szakmájának mindenkit érdeklő fejezeteiről, elsőrendű szavalóművészek adják elő a magyar költők és prózaírók műveit, kitűnő íróink, idősebbek, újak és legújabbak lépnek a pódiumra, hogy közvetlen érintkezést keressenek az olvasókkal. Ez azonban nem az az élettelen valami, ami az ilyen előadásokat számtalanszor teszi únottakká, - életet visz bele az, hogy a közönség is részt vesz benne: bárki, akinek mondanivalója van, aki ellenvetéseket tud felhozni, vagy valamit hozzáadni az előadók fejtegetéseihez, felszólalhat és meghallgatásra talál. Nem egy érdekes és értékes gondolatot hallottunk így a közönség köréből és nem egyszer kaptunk egy kis bepillantást abba is, hogy mikép gondolkozik az olvasó az írók törekvéseiről. Az idei sorozatba különös érdekességet visz bele az, hogy amikor csak lehet, mintegy contradictoriusan állítjuk be az előadásokat: két ellentétes, vagy legalább is különböző állásfoglalású előadó fejti ki nézetét s így adódik hálás anyag az elmemozgató vita számára. A vitát vezeti és általában az egész akciónak lelke és spiritus rectora Nagy Endre. Ahogy valamikor megteremtette a magyar conférence különleges műfaját, a szórakoztató művészet legeredetibb invencióját, úgy most is új műfajt teremtett a maga képére. Maga is hozzászól a vitás kérdésekhez, a maga elmés, sokszor tréfás módján, ébren tartja az érdeklődést, okosságával, tájékozottságával minduntalan meglepi az embereket, mindig vannak elmés új fogásai, amelyekkel felizgatja a vitatkozó kedvet, belevon olyanokat is, akiknek talán eszükbe sem jutott, hogy hozzászóljanak a szóba kerülő tárgyakhoz. Ő a mestere az ilyen közvetlen érintkezésnek írók és közönség között, az ő érdeme, hogy művelt színvonalú szórakozást és komoly tanulságot tudunk nyujtani délutánjainkon egyszerre, minden nagyképűség és snobság nélkül.

Okkultizmus - okkultista és természettudományi megvilágításban, a gépek szerepe a modern életben, a világirodalom új irányai, a modern művészet törekvései, a szabad akarat kérdése, a mai lakásberendezés, az amerikai film, a magyar népdal, a gyermekkérdés, agrár-probléma, a különböző államok autarchikus termelési politikája (búza a köveken), a művészetpolitika, az átöröklés, a mai lányok problémái, az idegenforgalom, a kamarazene - elég változatos sora az eddigi vita-alkalmaknak s ezekről olyan kitűnő emberek tartottak előadásokat, mint Strém István, Fülöp Zsigmond, Karinthy Frigyes, Székely Béla, Halász Gábor, Németh Andor, Péter András, Pátzay Pál, Szász Zoltán, Gartner Pál, Kozma Lajos, Fejős Pál, Lajtha László, Kulcsár István, Szalay Károly, Serényi Gusztáv, Hantos Elemér, Gerevich Tibor, Farkas Zoltán, Kelen Hugó, Rappaport Samu, Fodor Pál, Ritoók Emma, Magyar Pál, Molnár Antal. Ezeket a tudományos jellegű előadásokat legalább kivonatosan sorra közli a Nyugat, azokat az olvasók is megismerhetik, akik még eddig távol maradtak előadásainkról.

Sajnos, nem közölhetjük azonban azokat az előadásokat, amelyek művészek személyéhez és a pillanathoz vannak kötve: a szavalatokat, zenei és színi előadásokat. Olyan elsőrendű előadóművészek fordulnak meg pódiumunkon, mint Simonyi Mária, Medgyaszay Vilma, Palló Imre, Kiss Ferenc, Ascher Oszkár, Simonffy Margit, Páger Antal, Kósa György, az Országh-Friss-Salgó-trió. Tersánszky J. Jenő Képeskönyv-Kabaréja, mint most már köztudomású, termékeny csirája egy új magyar színpadi képműfajnak, a maga nemében különleges irodalmi csemege. A mozgásművészetet K. Fazekas Anna és tanítványai mutatták be nagyon kedves előadásban. Felfedezésünk is van: Vidor Ferike, aki mindenkit magával ragadó előadóművészetének teljes kivirágzását mutatta be népdalestjén, melyen néger, cigány és jiddis népdalokat adott elő, egészen különleges zenekísérettel, melyben többek között fölelevenítette a jóformán már kiveszett nyenyere ősi hangszerét. Ez az előadás, reméljük, országra szóló sikerre indul ki a Nyugat irodalmi szalonjából.