Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 23. szám
A zápor már
a kertfalon futott,
fiatal zápor volt:
pirulós!
Szoknyáját összekapta és
kék ég derűlt
a lábaszárán.
Majd csönd lett.
Az útja villogott
S a fákra esti kóc ült.
Két bokor játszott később
mozogva máriást,
lapjaik pattogtak
s fölhangzott nevetésök.
Űltem. Köröttem
leűltek a rózsák
és rámszuszogtak.
Az égen két szerető
szíve röpült,
két késői
nyögdécselő galamb.