Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 21. szám · / · FIGYELŐ · / · Képzőművészet
Farkas Zoltán: KIÁLLÍTÁSOK
Derkovits Gyula kiállítása
Derkovits Gyula esetében is bekövetkezett az, ami a művészet forradalmárainál nem ritka jelenség: a maga elé tűzött nagy célok mögül valódi tehetsége bontakozott ki, ma már kevesebbért küzd mint valamikor, de megtalálta önönmagát. Bizonyára lesznek olyanok, akik művészetében ma kevesebbet vélnek felfedezni, de viszont kétségtelen, hogy amit most nyujt nekünk, teljesebb és kiegyensúlyozottabb bemutatkozása idejének eredményeinél.
Derkovits mélyen érző, sokat szenvedő, küzködő lírai lélek. Kevés tompított színnel fest, kerüli az erős hangsúlyokat, inkább változatok, mint a harsogó érzések ábrázolója. Látásmódja erősen festői és elképzeléseit lágyan kavargó formákban állítja elénk. Az úgynevezett valóságot erősen átalakítva, álmok köntösébe öltözteti halk és tartózkodó előadásban, rendszerint valami fájdalmas lemondással tárva fel a képzeletét foglalkoztató jelenségeket. De nem kevés átszellemüléssel is, képeinek legtöbbje egy másik bensőbb világba csalogató, finoman elburkolódzó, hangulatos látomány.
A Mária Valéria-utcai képszalon kiállítása
Érdekes átalakulásban mutatja Aba-Novák Vilmos művészetét. A fantasztikum ma sem játszik kisebb szerepet festményein, de valamiképpen egybefogottabbá és meggyőzőbbé vált. Hangsúlyai még erősebbek és keményebbek, mint utolsó gyüjteményes kiállításán. Színadása is meggyőzőbb, különösen azokon a képein, melyek félig-meddig hétköznapi jelenségek fantasztikusan ható fénytünemények közé állított ábrázolásai. Mindamellett még ma is az az érzésünk, hogy a mai virtuozitásból valamikor egy jóval bensőbb és egyszerűbb festőnek kell majd kibontakoznia.
Néhány Szőnyi István festette tájképet is láthatunk itt. Egytől egyig tanujelei annak a mind egyszerűbb eszközökkel élő felülemelkedésnek, amely Szőnyi robusztus egyéniségét mindinkább választékosan nemessé is teszi.