Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 21. szám · / · FIGYELŐ · / · Színház
Középtermetű vékony kis asszonyka. Az arca nem abban az értelemben szép, ahogy az általános női szépségtípus előírja, nem fizikailag szép, de ha ránéztél, meg voltál hatva, magad se tudtad, mitől. A szeme sem mint szem igazán szép, hanem mint tekintet. Megjelenése se férfiban, se nőben nem azokat a képzeteket asszociálta, amelyeket az úgynevezett nagyon szép nők látása szokott. Az első érzésed vele szemben a tisztaság érzése volt, amely távol tartott tőled minden nem egészen tiszta gondolatot. De ez a tisztaság nem volt hűvös, valami különös melegség kompenzálta, ami a lényéből sugárzott. Később a jóság érzetét érezhetted, amely úgy vette körül, mint egy aura. S végre rájöttél, hogy ennek az asszonynak a szépsége merőben lelki. Ha egyszer észrevetted - és mindenki észrevette - azt a lelket, amely az arcvonásait, a tekintetét, az egész testét mintegy átvilágította, amely őrajta
Varsányi Irén pályáját, mint újon feltünt fiatal színésznő, azokban az egykor divatos francia vígjátékokban kezdte, amelyeknek minden sikerét a többé-kevésbé elmés sikamlósság szerezte. Voltak sikamlós szerepei, tökéletesen játszotta őket, de nem volt soha sikamlós. Önmagához szublimálta a szerepeket. Amit csinált vagy mondott, azt finommá és decenssé tette. Asszony volt, akitől semmi emberi nem idegen, de a köznapian emberi dolgok is megnemesedtek általa. Nem valami kisugárzó érzékiséggel vonzotta magához az embereket, hanem lényének szép derültségével, amely lehetett pajkos, sőt kicsapongó is, de mindig volt benne mérték, soha nem érintett olyan határokat, melyeken átlépni emberileg nem szép, művészileg nem megengedett. Később leperegtek róla ezek a pikáns szerepek, kezdtek ki is menni a divatból. A
Nem a proteusi színészek közül való volt, akik, mintha maguknak nem is volna külön létük, teljesen belesimulnak a szerepbe, a felismerhetetlenségig. Inkább önmagához azonosította a szerepet, mintha nem az író gondolta volna ki, hanem Varsányi Irén
A Vígszinház szerencséjét és prestigeét két-három társával ő csinálta meg. A magyar színjátszás nagy átalakulása az a színésziesből az egyszerűbe és természetesbe: legtökéletesebben ő benne ment végbe. Ő tudott a legegyszerűbben szívhangokon szólni. A mai világ eldurvulásának s a mai színház lehanyatlottságának mértéke, hogy Varsányi Irént az utóbbi években már csak tapsolni tudták és nem igazán élvezni s Varsányi Irénnek nem tudtak igazi hozzá méltó szerepeket találni. Hogy már majdnem atelier-tekintéllyé kellett válnia, az a mai színház tragédiája.
A mosolyát, amely mint a napfény világította át egész lényét - sohasem fogjuk elfelejteni.