Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 21. szám · / · BABITS MIHÁLY: VERSES NAPLÓ
De nem fülemüle muzsikál, hanem a szél zakatol,
minthogyha hosszu táviratot kopognának valahol;
kopog, fürészel, von, csikorog: dróttalan Morse-jelek,
érthetetlen s végérhetetlen sziszegés a mezők felett
s dombokon át, idegesitő izenet egy idegen
vidékről. Valahol lehült a levegő hirtelen
s mert egyetlen életbe kötve e földön száz távoli táj,
ami egyik oldalon történt, az a másik tájon is fáj.
Elbúvok a forró nyárban, egy kis hegyen búvok el én,
de búhatnék vad preríken, vagy rejtek völgyek ölén:
nincs föld a világtól zárva. Rámkopog, megcibál,
utánam nyujtja hideg kezét egy szomszéd éghatár.